1.Rész~Kezdet~

Egy átlagos nap,átlagos délutánnal.

Vagyis nem,egyáltalán nem.

Holnap kezdünk a suliban,rettegek az új osztálytársaimtól, és ettől az egész találkozástól...Félek,hogy ki fognak közösíteni.Az általánost is elég volt végig szenvednem,most meg gimi...még rosszabb.

Mindegy majd csak túl élem.Izgulok nagyon,de azért kíváncsi vagyok a többiekre...Fiúkra...lányokra...emberekre.Gólyatáborban sem voltam.Ez így még jobb.Nagyobb lúzer nem is lehetnék,valamit mindig elrontok,lám már rögtön az elején.

***

Reggel van.Anya alig tudott kirángatni a hàzból.Könyörgött,fenyegetett,aztán megint könyörgött.Amikor a vizes vödörrel fenyegetőzött,először kiröhögtem,de szúrós tekintete miatt rávettem magam,és próbáltam nem nyilvánosan félni,remegni vagy egyéb ehhez hasonló dolgokat csinálni.

Már az új suli előtt voltam,özönlöttek be diákok.A nagyobbak kint álltak,és beszélgettek,míg a félénkek besiettek a kapun.Egyedül álltam,kezdtek rám felfigyelni,ezért tekintetüket kikerülve bementem.Lent a segítőkész tanulók mutattak utat,így találtam meg a termemet is.

Nyeltem párat,vettem egy nagy levegőt,és benyitottam.Köszöntem mindenkinek,de elég furcsán néztek ràm.Nyilván azt sem tudják ki vagyok,mert ugye vagyok olyan okos,hogy nem megyek gólyatàborba. Most màr mindegy.Leültem és miután az OFŐ elmondta amit kellett,szabadon lehetett mászkálni,ismerkedni.Szuper,mert mindenki más nagyban dumált,és csoportokba tömörültek.Most komolyan,így mégis hogy ismerkedjek?Menjek oda tolakodni?Hm.Inkább nem.Várok a csodára.

A baj az,hogy már fél óra eltelt,én pedig meg sem nyikkantam.Majd legközelebb.-gondoltam magamban.
Volt egy fiú,aki párszor felém pillantott.Ha jól tudom Harrynek hívják.Sötétbarna,göndör haja van,és kékes,inkább zöldes szeme.Ahogy láttam,ő is egyedül üldögélt,egy cipőben járunk,talán észrevette.

Amilyen ügyes vagyok,sikerült elég feltünően bámulnom ahhoz,hogy felálljon,és felém közelítsen.Körbenéztem,hátha csak felismert valakit,és nem engem szúrt ki.Amikor pár lépésre volt,nem áltattam tovább magam,elfogadtam a teljes leégést,amit nemsokára tapasztalni fogok.Hogy miért is?Egyszerűen béna vagyok,ez egy nem túl fényes tény rólam.Rózsaszín ajkaival játszadozitt,mielőtt megszólalt volna.

-Szia, Harry Styles vagyok.Leülhetek ide?-mutatott a mellettem lévő székre.Zavartan méregetett,neki lehet nehezebb volt kezdeményezni.

-Szia-mosolyogtam hajamat birizgálva-Persze.Hanna vagyok.-Zavarban voltam.Előre féltem a kínos csendtől.

-Bocsi,ha...zavarok.Zavarok?-kérdezte széles vigyorral az arcán,látszott rajta,hogy ha 'igen',akkor sem megy el.

-Nem, dehogyis.Unatkoztam egyedül.- pillantottam le,kezemmel a szék két oldalán támaszkodtam.

-Szeretnél beszélgetni?

-Miről?

-Vagy szórakozhatunk is.-folytatta válaszomra várva.

-Például?

-Van a felelsz vagy mersz.Az tudod melyik?Ha nem túl sietős így neked?

-Tudom,és nem.-ráztam fejem.Most azt hiszi,hogy visszahúzódó kis egér vagyok?Végülis igaza van.

-Akkor legyen az.-felelt egy kis hallgatás után.

-Okés.Akkor kezdem én.-hadartam,szerettem volna lecsapni a legegyszerűbb kèrdésre,ami ez esetben érdekelt is.

-Rendben.-helyezkedett el kényelmesen.

-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem és már a kérdésen/feladaton gondolkoztam.

-Felelek.

-Hàny éves vagy?-nem túl eredeti,de nem tudom róla megállapítani.Biztosan idősebb nálam.

-15.-mosolygott.Mégsem idősebb...-Na most én jövök.Felelsz vagy mersz?-kérdezte Harry és már láttam a nevető ráncait.Huncutságot fedeztem fel rajta.

-Merek...-nyögtem ki nehezen.Nem akarom,hogy alá becsüljön,és nyomiként tároljon el.

-Hm.Akkor a feladatod...legyen.-láthatóan gondolkozott.-Az,hogy menj oda ahhoz a sráchoz,-rámutatott-és...öleld meg.-bólogatott magának,miközben pislogtam párat.-Vagy félsz?-kérdezte,ezzel elkezdve a harcot.

-Én megkérdezem hány éves vagy,te pedig rögtön ilyet?Rendben.-biccentettem.Bátran felálltam,és kicsit gyengébben sétáltam oda.Éreztem magamon tekintetét,ezért nem torpantam meg.Akit meg kell ölrlnem,ráadásul nem is néz ki rosszul,így még kínosabb lesz.Rövid haja van,felül kicsit felzselézve.Csokibarna szemeivel észrevett engem,így amikor megálltam előtte,belekezdtem mondandómba.

-Figyelj,fogadtunk azzal a sráccal,és meg kell,hogy öleljelek.-suttogtamgyorsan,nem akartam,hogy rajta kapjon minket.Először furcsán fogadta,de hamar belement a játékba.Hirtelen öleltem meg,és 3 másodpercnél nem is tartott tovább.A lényeg,hogy teljesítettem a feladatot.

***

-Bravó.Na mit szólnál ha simán csak beszélgetnénk?Azért találtam ki a játékot,hogy feloldódjunk.-próbálkozott,de nem dőltem be.

-Persze.Félsz a bosszúmtól mi?

-Hát...-pillantott oldalra-Csak nem akarok egyik lánnyal sem kikezdeni a te parancsodra.-vigyorgott,csak most fedeztem fel,hogy vannak nevető gödröcskéi.Válaszát elfogadva rátértem a lényegre.Igaza volt,tényleg könnyebb volt beszélgetésbe kezdeni.

-Engem most az érdekelne,hogy miért hozzám jöttél?Rajtam kivül sokkal jobb fejek is vannak a teremben.-kezdtem magam leértekelni,de megrázta fejét.

-Tudtam,hogy te félénkebb vagy,látszott rajtad.Csak te nem voltál gólyatáborban.-nevetett,majd arcomat utánozta-Kíváncsi voltam,hogy milyen vagy,amikor feloldódsz.Mindenkit megszeretnék ismerni-gondolkozott-Vagyis nem.

-Miért?

-Bemutassam őket?Hidd el,semmiről sem maradtál le.-sóhajtott fájdalmasan,miközben a plafont nézte.-Na,figyeld őket.