6.Rész ~London Eye~

Ma Vasárnap van,és Kedden lesz a szülinapom...édes 16.Nem akarok semmilyen bulit,szerintem az csak egy sablonos dolog...általában elég ha gondolnak rám azok,akik fontosak számomra.A szüleim (alap),barátnőim és Harry.Fura,hogy őt külön írtam...talán mert az ő nevét nem lehet csak úgy "besorolni".Harry nem csak egy barát,ő a legjobb.Eddig nem voltak ilyen ismerőseim...akik mindenben támogattak,vigyáztak rám.Imádom ezt a tulajdonságát...
Kicsit elbambultam,és egy kissebb fàzis késéssel észrevettem a rezgő telefonomat az asztalon.Amikor megláttam vigyorgó haveromat a kijelzőn...elmosolyodtam.Hát persze.Rá gondolok és hív is. :)

-Szia Hazz!-mondtam a szokásosnál boldogabban.
-Szia.Mit csinálsz?-hümmögte.
-Most?Ülök...és unatkozom.A Vasárnap nem tartozik a kedvenc napjaim közé...
-Ráérsz?
-Igen.Mivel unatkozom(?)
-De jólvagy?Mármint a tegnapi után...
-Jajj Harry.A fejem már nem is fáj,és túlélem...-húztam el a számat.Azért kicsit félek még mindig.
-Akkor feldobhatom a Vasárnap délutánodat,esetleg?Mit mond kisasszony?
-Olyan aranyos vagy.De mégis mivel?
-Anyának bekell mennie Londonba elintézni pár dolgot...kocsival megy szóval beférnènk.
-Ès mit csinálunk ott?-fülig ért a szàm...
-Körbenézünk...meg ilyesmi.Kb 2-3 órát maradunk.Na mit szólsz?
-Naná.Mikor talàlkozunk és hol?
-1 óra múlva érted megyünk.Vegyél fel dzsekit mert hűvös van.Tudom,hogy fázni fogsz.
-Oké Harry feltudok öltözni. :) Akkor dél.Puszi..-letettem, és akkor esett le,hogy azt mondtam neki...puszi?De ez csak megszokás miatt...remélem nem érti félre.Vagy...
*Harry szemszöge*
-Akkor dél.Puszi.-Hanna letette.De állj.Azt mondta puszi?Hm...Nem tudom.Egyre jobban kedvelem...és most eszembe jutott a puha arca,a szája,ahogy puszit ad az egyre csak borostásodó arcomra...mindig valamilyen gyümölcs illata van.Imádom.Mindig kellemesen szívom be az illatát...Bakker túlzásba viszem.Ez nem nyálas egy 16 éves fiútól?De amúgy kemény vagyok.Járok edzeni...és hasznát is fogom venni,ha Hannához nyúlnak...

-Anyaaaa menjünk már!
-Oké,oké.Szállj be.
*Hanna szemszöge*

Aaah már!Fél óráig kerestem a megfelelő laza,de csinos ruhát...Sikerült egy egyberuhát találnom,aminekaz alja short.(annyira nem rövid...) Bár Hazza azt mondta hűvös van...hoppá :) dzsekit veszek fel na.

Itt vannaaaak!Megyek.Egyébként imádom az anyukáját.Az én anyummal is jóba lettek,és mindig minket beszélnek ki...
-Szia Anne!-adtam puszit Harry mamájànak.
-Szia Harry.-mosolyogtam és bepattantam mellé.
-Hanna.-fordult felém.-az hogy megy,hogy anyám kap puszit én meg nem??!-mondta "sértődötten".
-Ah.Te érett 16 éves...gyere.-oda hajoltam,és cuppanós puszit hagytam arcán.
-Gyerekek...-szólalt meg kuncogva Anne.
-Jaj anya.Csak ne kombinálj...
-Jólvan meg sem szólaltam.Ès mit fogtok csinálni?
-Mászkálunk...gondolom.-szólaltam meg.
-Igen.Sok mindent nem tudunk csinálni.-Mondta Harry is.
-Rendben.Akkor Harry,6-ra legyetek a London Eye-nàl.

Az út gyorsan telt.A 3 órát végig ökörködtük Hazzával.Ez alatt lehet érteni azt,amikor kihajoltunk az ablakon,és idegen embereknek ordítottunk,akik 100% hogy hülyének néztek...:) aztán hülye képeket (mindenféle grimasz) töltöttünk fel twitterre...Jaa és egyszer Harry HÜLYESÈGBŐL ki akart ugrani!Vagyis csak megijeszteni minket...hahaha.Utána Anne bekötötte a biztonsági övét.:D Ja!Kihagytama legjobbat.Amikor telefonbetyárkodtunk,és Harry (Fogalmam sincs hogyan!!!!) megszerezte William herceg (!!!) telefonszámát.Hát...nekem elmondta suttogva,de persze Anneval nem osztottuk meg.Felhívta.Komolyan.Én meg szakadtam a röhögéstől.Direkt hülyén utánozta az akcentusát,de végül a herceg nyomta ki.Hazz nem 100as az tuti.Hahaha...de én se.Jó,hercegekkel nem szórakoztam,de a nyomi osztálytársainkkal igen.Mindent bevettek...akkor is ha már előtte 2x hívtam.Ezért is nyomik.Szóval a lényeg,hogy gyorsan eltelt ez a 3 óra.Hamar kiugrottunk a kocsiból, (még le se parkolt rendesen...) de hát eléggé elzsibbadtak vègtagjaink.Kicsit megborzongtam,tényleg elég hűvös volt,a combom libabőrös lett rögtön.Így jártam,Harry figyelmeztetett...Annetől elköszöntünk,majd mint az őrűltek,elkezdtünk futni.Hogy hová?Nem tudom.
Egy parkban kötöttünk ki,és kiharcoltam magamnak egy nagy adag színes vattacukrot.Kérdeztem Harryt,hogy kér-e...persze kért,én pedig reflexből letéptem,és a szájába adtam.Hű bakker.
-köszönöm-kacsintott...ahaaaa.
-kérsz még?-húzogattam a szemöldököm.
-Ha így,ilyen cukin adod,igen.-direkt csinálja...mindig elpirulok.
-Jó, kapsz még így,de utána magadtól..-letéptem belőle,ő pedig már a szájàt nyitotta,ekkor egy gyors mozdulattal az arcára kentem.
-Héé!!-kapott arcához nevetés közben.
-Jólvan bocsi.Nem hagyhattam ki...de most tényleg úgy adom.
-Ne.Hagyd csak.Majd én...-belemarkolt,majd azzal a mozdulattal az arcomra nyomta a ragacsos csodát.
-Naa!-nyávogtam lányosan...
-Látod???-kacsintott.Olvasztó mosoly.Mintha cukorból lennék...
-Jó mostmár...jó leszek.-tettem szívemre a kezem.(hátul meg keresztbe az ujjaim)
-Persze.Látom a kezed a hátad mögött.-mosolygott rám.-De mintha én jó lennék...
Hangosan felnevettem,lejátszódott fejemben az összes csíny...Már 9.ben beírta magát a sulink történelmébe...ő a híres Humor Harold.
-Nééézd ott a London Eye!!
-Látom.-mosolygott.
-Üljünk feeel!
-Uh.Nézd mekkora a sor...
-Naa!-bigyesztettem le a számat.
-Jólvan.Gyere-karolta át a vállam.
Egy HOSSZÚ sor után végre bejutottunk.Mivel utánunk már nem állt senki,ketten szálltunk be.Örültem neki...így tudunk beszélgetni.Lent is állati hideg volt,de fent...mint egy jégveremben.A fogaim összekoccantak,ekkor Hazza meleg kezét éreztem vállamon,majd láttam,ahogy lehámozza magáról hosszú,fekete szövet kabátját,majd rám teríti,és belebújtatja kezeimet.
-Ah.Köszönöm.Már azt hittem jégkocka leszek.De te nem fázol?
-Nem.Neked jobban kell.Elhívlak Londonba,és a végén betegen viszlek haza...nem,nem.
Ketten voltunk a kabinban.Egész Londont láttuk...gyönyörű,az egyszer biztos.Csak bámultunk kifelé...Romantikusan hangzik,kár,hogy csak 2 barát...vagyunk.
-Hanna.Kérdezhetek valamit?-felém fordult.
-Persze...
-Tetszik neked valaki a suliból?Vaaagy máshonnan..?
-Öhm...-akaratlanul is elpirultam...-azt hiszem igen.
-Tényleg??Eddig nem is mondtad...-furcsán megváltozott az arca...
-Mert nem kérdezted.-Nem fogok hazudni.Harry...tetszik nekem.Azt hiszem...de csak ennyi.Helyes,és ez nyilvànvaló.
-Ja.Oké.-Ez mi?nem értem!...
-Most mi bajod?Hirtelen megváltoztál...
-Semmi.
-Az,hogy tetszik valaki...
-Nem!
-Persze,persze.
-Hanna hagyd abba!-huh kezdett mérgelődni...de jól szórakoztam.
-Jólvan.Abba hagyom.Amúgy meg ismered a fiút...
-Ki az?-kérdezett rögtön vissza.
-Egy nagyon jó barátom.De hagyjuk ezt a témát...
-Ja.Inkább hagyjuk.De ha bánt vagy valami...-itt már kezdtem sajnàlni.
-Rémeket látsz.De szerintem soha nem bántana.Meg is kérdezem.
-Oké.-kimérten mondta.

Elővettem a telefonom,és tárcsáztam,majd fülemhez emeltem,és vártam,hogy kicsöngjön.Harry zsebe elkezdett rezegni,és arca megenyhűlt.Várt egy picit,elfordult,majd felvette.
-Szia...Hanna.-szólalt meg mellettem a telefonba.Hah.Belement a játékba.
-Szia Hazz.Csak szeretnék valamit kérdezni.-mondtam nyugodtan.
-Rendben.Hallgatlak.
-Bántanál engem valaha is?-mosolyogtam,hát persze.Hallgatott,majd megszólalt...
-Soha.-felém fordult.-Megvédelek mindenkitől.-Majd megölelt.
Letettünk.Tudom,így elég nyilvánvaló...de nem akartam,hogy egy kis tréfa miatt aggódjon.Kinézem belőle...
-Szóval...-vett nagy levegőt,aztán elmosolyodott.-tetszem...neked?
-Nézz körül a suliban,aztán rájössz,hogy te vagy a leghelyesebb.-Ez ésszerű válasz nem?
-Mondjuk ezt tudtam...
-Na.Maradj a földön.-fogtam meg karját,mintha visszahúznám,és kicsit elidőztem bicepszén...16évesen?Férfias.
-Tetszik mi?-hümmögött és kacsintott.Lebuktam.
-Persze.Tetszik...-vigyorogtam kínosan.-Na kiszálláás!-váltottam gyorsan témát.-Most hova menjünk?
-Nem tudom.De még van egy óránk,akkor kell csak itt lennünk...
-Sétáljunk.Vagy?
-Esetleg éhes nem vagy?Èn éhen halok.
-De.Most hogy mondod...-nyúltam hasamhoz.
-Remek.Akkor gyere.Van itt egy jó étterem.
-Ah de nem hoztam pénzt...-kezdtem kutatni zsebeimben.
-Hanna...szerinted nem hívlak meg?Vagy hagyom,hogy te fizess?-kérdezte csodálkozva.
-Oké...értettem-mosolyodtam el.Mindig elfelejtem,hogy Harry udvarias...
Lassacskán megtaláltuk azt a bizonyos éttermet.A "korai vacsi" vagy "késői ebéd" valami mennyei volt.Telehassal mentünk vissza a parkolóba,Anne már várt minket.
-Na végre!Gyerünk szálljatok be srácok.-hesegetett minket.
A visszafelé vezető út már nem volt mozgalmas.Totálisan elfáradtam,és ahogy elindultunk,pár perc után elaludtam.Kb.fél óra múlva felkeltem kómásan,mert volt valami bukkanó.Kisöpörtem a hajam a szememből,ekkor láttam meg a mögöttem szuszogó Hazzát,aki karjaiban fogott,én pedig eddig mellkasán pihenhettem.HŰ.Felnéztem,és a visszapillantóban Anne mosolygott rám.
-Nagyon édesek voltatok alvás közben.-csak mosolyogtam.
-Azt hiszem alszok is tovább.