9.Rész~szülinap~

Reggel.Ma van a szülinapom...kicsit elhúzódott a készülődésem,de meg kell adni a módját.16!Soha nem sminkeltem magam,és attól,hogy 16 lettem,nem kötelező...Ha valaki szeret,ne azért szeressen mert smink van rajtam.PERSZE nem vagyok ANNYIRA nyomi.Szempillaspirál meg egy kis szájfény jöhet.A hajamat beszárítottam,(nagy nehezen) ès kb.fél óráig kerestem a megfelelő ruhát.Nem volt otthon senki,így az ajtót bezártam,és amikor megfordultam,valaki már vàrt.
-Szia szépség.Csinos vagy ma.-mondta ezt NEKEM(?!) Harry fülig érő mosollyal.
-Szia Harry.Mi ez a jókedv?És a bókok...?De azért köszi.-pattantam le a lépcsőn,és mellé is kerültem.
-Semmi,csak szèp vagy.Bókolni szabad nem?
-Persze-pirultam el.-Milyen nap van ma?
-Kedd?
-Ja.Aha...-elfelejtette?
-Na induljunk mert elkésünk.-Tényleg elfelejtette...Klassz.
A suliban páran felköszöntöttek,de persze Harry soha nem hallotta.Még akkor se tűnt fel neki,amikor feleltetni akartak,de a tanár belenézett a naplóba,mosolygott,és leültetett...Lehet,hogy eszébe jutott,de már ciki lenne...vagy nem tudom.
Nem nagyon beszéltem vele,csodálkozott is.Párszor megkérdezte,hogy mi a bajom...de erre mit mondjak?Semmit.Csak hallgattam.Unalmas volt "egyedül" mert ugye vele nem dumàltam/hülyéskedtem...
Amikor mentünk haza,akkor se mondott semmit.Már végleg elvesztettem a reményt.Megérkeztünk hozzám,Harry pedig belekezdett.
-Na megyek.Remélem holnap jobb kedved lesz.Szia.-hajolt arcomhoz,hogy puszit adjon,de én eltoltam.Persze Harry.-Most mi a baj?Mondd már el!
-Kicsit amnéziás vagy.-Ellöktem magamtól,hátat fordítottam,és besiettem.Felmentem a szobámba,ráestem az ágyra,és a 16.szülinapomhoz képest szomorú voltam.Harry sokat jelent,nem hiszem el,hogy elfelejtette...én meg több napig jártam a boltokat,internetes oldalakat.Mindegy ő ilyen.
Már kezdett besötétedni,és valaki kopogott.Anya feje jelent meg az ajtóban,örültem,de más valakire számítottam.
-Szia kicsim.Zavarok?
-Szia.Dehogyis,gyere.-mosolyogtam bíztatóan.
-Hoztam neked valamit...-emelte a kezében lévő tányèrt-banános,nutellás palacsinta,ééés itt van az ajándékod is.
-Köszönöm,most pont erre volt szüksègem.Ez mi?-néztem a csomagolópapíros valamire.Nagy nehezen lehámoztam róla a papírt,aztán amikor megláttam?Csak sikítottam.
-Úristeeen!!Komolyan kaptam 2 jegyet egy Cold Play koncertre???
-Igen,mint látod.-mosolygott anyu,és a hátamat simogatta.
-De miért van 2 jegy?Te is jössz?
-Oh,nem...Egyedül nem akarlak elengedni,ezért a másik jegy Harryè.Úgy tudom ő is szereti.
-Jó,persze majd megyek vele...-mondtam kicsit kedvtelenül.
-Baj van?Vagy nem tetszik?
-De imádom,tényleg,csak pont Harry...aki a szülinapom is elfelejti...
-Drágám,szerintem várj még ezzel...nem èrt véget a nap.-felállt,kacsintott,majd kiment.
A palacsintát megettem,majd leültem netezni.Hamar meguntam...pár értesítés meg felköszöntés volt.Így hát befeküdtem az ágyamba egy könyvvel.Faltam az oldalakat,pont izgalmas résznél tartottam,amikor kopogást hallottamaz ablakom felöl.Először megijedtem,aztán láttam,hogy kövekkel dobálják.Gyorsan kinyitottam,lenéztem,és...Harry állt ott.
-Normális vagy?-ordítottam az ablakból.
-Hm.Szia.Azt hiszem igen.Na jó nem.-vigyorgott a híres szívdöglesztő mosolyával.-Figyelj.Most arra kérlek,hogy ne mondj semmit,csak öltözz át kényelmes ruhába,itt várlak.
-Minek?
-Az meglepi.-mosolygott.Rögtön rohantam öltözni.Nem felejtette el.