2017. május 4., csütörtök

46.Rész-18+

-A-a rossz kislány.Nem mocorgunk.-mormogta tipikus rekedtes hangján,és továbbra is lefogta csuklóim.Az igazság,hogy tetszett ahogy irányít,annyira vadító.Megadtam magam,amire elégedett bólintást kaptam válaszul.-Helyes.Most pedig...-nem fejezte be,már csinálta is.

Csuklóimat még mindig lefogta,azonban elindult délebbi tájakra,és először a kulcscsontomon állapodott meg.Lágyan megcsókolta,majd egy pimasz kérdésre nyitotta száját.
-Ugye nem baj,ha megjelöllek?-szavaira felszisszentem,de nem várta hogy válaszoljak.
Ajkait erősen rátapasztotta a kitűzött helyre,majd beleharapott.Nyelvével végig siklott rajta,és finoman bekapta a bőrt.Lassan és óvatosan szívta meg,alig tartott pár másodpercig.Újra csókokat lehelt rá,és már csúszott is lejjebb ezáltal felszabadítva karjaimat.Nem volt vészes,sőt kifejezetten élvezetes.
-Oh Harry.-nyögdécseltem kínomban.Azt hittem magamban tudom tartani,de kijött.Tudtam mi fog következni,így pír borította be egész arcomat,amikor felnézett rám.
-Nyugi bébi.-puszilt melleim közé.-Vigyázok rád.-mormogta,amivel teljesen meggyőzött.Igen vigyáz rám.
Nem is habozott tovább,folytatta a kellemes kínzást felsőtestemen.Tehetetlenül ringatóztam alatta,nem engedett helyet cserélni.Egyik kezemmel hajába túrtam,és felhúztam a számra,hogy érezhessem nyelvét.Olyan gyöngéd volt,hogy magam sem hittem el,ő a mostani Harry e.
Az, hogy ezen gondolkoztam nem tartott sokáig,mivel egy rántással felültetett,és csupasz hátamra tapadt a keze.
-Azt hiszem ezekre nem lesz szükség.-dörmögte szexi mély hangján,és melltartómért nyúlt.Eleinte óvakodtam,aztán átadtam magam neki.Bízok benne teljes mértékben,nincs mit szégyellnem és takargatnom.Profi ujjai pár másodperc alatt lehámozták rólam a pántokat,és hirtelen mindenem libabőrös lett.Egy pillanatra ő is megállt,hogy jól szemügyre vehessen.Az ölében ültem vele szemben,fejét hátra biccentette,majd érzékien sóhajtott.-Hanna,basszus.-motyogta,de reagálási időt ismét nem hagyott.
Súlyával nyomott vissza a matracba,egyre jobban éreztem hogy milyen keményen merevedik fölöttem.Izmai ívben feszültek hátán,amikor körmeimet végig húztam rajta.Mellem az ő mellkasához tapadtak,és ez...annyira más érzés volt,annyira ismeretlen.Mintha bőrünk eggyé válna.-gondoltam.
-Na de folytatom amit elkezdtem.-suttogta fülkagylómban,hátam ismét borsódzott. 
Arra számítottam,hogy rögtön a "lényegre" tér,ehelyett egy pillanat alatt a melleimnél termedt.
A félelem hasított át agyamon,és ekkor döntöttem úgy,hogy a fenébe is kikapcsolom ezt a szart.Itt nincs helye agynak,gondolkozásnak.Ezt érezni kell,és így nem fog menni.
Puha ajkait éreztem bimbóm körül,és halkan fel is nyögtem.Amikor bekapta,és cuppantott egyet,azt hittem lebegni kezdek.Soha senki nem ért még így ikreimhez,talán ez lehet az oka a hirtelen jött érzésnek.Nyelve lassan körözött a területen,fejemet hátra vetettem,úgy kísértem tovább a történéseket.Légzésem szaporább lett,szívem gyors verését biztosan ő is felfedezte.Egyik keze enyémért nyúlt,és gyengéden megszorította azt.Szemeim mindvégig csukva voltak,nem mertem kinyitni,hiszen...ez annyira intim,annyira idegen még számomra.Szájával átvándorolt 
másik felemre,és ott folytatta tovább a kínzást.Mikor már kezdtem tudatosulni azzal,hogy mennyi féle érzés kering egyszerre a testemben,akkor jött a váratlan csapás,mégpedig az ujja.
Először csak végig húzta bugyim anyagán keresztül,és lassan cirógatni kezdett,sehova sem sietett.A gyönyörtől nem tudtam mire koncentráljak jobban,fent is és lent is ingerelt egyszerre.Az előbbi egyszer csak megszakadt,és nyelve ajkaim közé kért behatolást.Mindketten ziháltan vettük a levegőt,aztán elengedett.Most.
Feje sebesen merült el lábaim között,amit feszes karjaival támasztott ki.istenem ez annyira kellemetlen,de egyben izgató is.Meg kell szoknom,igen csak ennyi az egész.Lazulj el Hanna,menni fog.-biztattam magam,aztán tettem is az ügy érdekében.Egyszeriben átváltott az agyam,és már akartam őt,jobban mint hittem volna.Azt akartam,hogy közelebb és közelebb kerülhessek meleg testéhez.
Mire feleszméltem,a bugyimat már le is rángatta rólam,majd belém hasított.Ajkai és nyelve szintúgy meleg volt,és puha.Annyira édesen puha.
-Ahh!-tört ki halkan belőlem a nem várt hang,amire éreztem hogy elmosolyodik-igen ott lent.
Szája immár egész nemi szervem körbevette,és ott érintett ahol csak tudott.Próbáltam kapálózni,de erősen szorított,így hajába kaptam.Göndör fürtjeibe eresztettem karmaimat,és azokkal jeleztem ha éppen tetszett valami.Ez neki is bejött.
-Oh igen bébi,ezt folytasd.-mormogta szenvedélyesen.
Egész fejem lángokban úszott,de próbáltam legyőzni a gátlásokat.Az Isten szerelmére,felnőtt nő vagyok,nem egy 14 éves kislány.Ideje tennem is valamit ez ellen.Ugyanakkor legyünk őszinték!Harry egy igazi szexisten...még jó hogy szeretnék vele többet is ezen kívül.
Innentől már csak a bennem lévő hormonok,és a vágy beszéltek.Nem érdekelt senki,és semmi.Csak akartam egyre többet és többet.
-H-Harry...akarlak.-nyögdécseltem,még mindig bizonytalanul.
Úgy éreztem hamarosan elönt a gyönyör,és azt akartam hogy legyen ő is a részese.Akartam.
-Mit akarsz bébi?-nyalta körbe ajkait,majd hasamra feküdt.Úgy nézett rám,mintha egy ártatlan kisfiú lenne.Hihetetlen.-Ezt akarod?-dugta belém egyszerre két ujját,amire hangosan felnyögtem.Igen.Vagyis nem!
-Nem...-suttogtam csukott szemekkel.-Téged akarlak,nem az ujjaidat.-adtam neki lényegretörő választ.
-Ooooh...ebben az esetben.-Lábaimat erőteljesen feljebb tolta,és már közöttük is volt testével.Már csak egy boxer állt közénk,most jött el az hogy megszüntessem helyette.
Mellkasánál fogva hátrébb toltam,majd beleakasztottam ujjamat az anyagba.Szemei úgy gabalyodtak az enyéimbe,hogy az őrületbe kergetett.Egy hirtelen mozdulattal letéptem róla,és férfiasságával találtam szembe magam.Lesütöttem a szemem,nem mertem oda figyelni,ekkor álam alá nyúlt,és felemelte a fejem.
-Ezt szeretnéd?-kérdezte óvatosan.Közelebb hajolt,és arcon csókolt.-Mert akkor nagyon szívesen megduglak.-kacagott fülembe szemtelenül.
-Harry!-csaptam gyengéden mellkasára.-Csak szeretnéd.-kacérkodtam vele,kezdett átmenni minden könnyed játékosságba.Tudtam,hogy ezt szeretni fogja.
-Kipróbáljuk bébim?Nem hiszem,hogy lenne esélyed ellenem...-ekkor jelképesen megfeszítette izmait,amitől majd kiugrott a szívem.Azt akartam,hogy szétszedjen engem minden vágyával.
-Na mutasd!-adtam neki a löketet.Éreztem,akármennyire is magabiztos,velem más.Kicsit tart attól,hogy oyat csinál amit én nem akarok...De akarom.
-Hát legyen...ha ennyire nem félsz.-mondta ezt úgy,mintha nem tudnám mire vállalkoztam.
Újra belenyomott a matracba,de most úgy,hogy moccanni sem bírtam.Próbáltam ellenszegülni de semmi.Az egészben az a fura hogy ez tetszett,tetszett hogy lefog,hogy domináns.Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mindent értek.-húzódott az ő ajka is mosolyra.-Szóval ezt szeretnéd.-hajolt fülemhez,közben éreztem,hogy

































2015. február 20., péntek

45.Rész

Ahhoz,hogy folytassam kellenek kommentek.Kérlek tiekeeeeeeeeeeet.

Kissé kellemetlen érzés,amikor tudod hogy amíg te fent vagy a szobádban, addig a "barátaid" egyik mondhatni szerelmed pedig lent tárgyal az anyáddal.Hát ja,hozzá szokhatnék az ilyenekhez.Elég gyakran megesik,hogy kínos szituációba keveredek.
Agyam csak kattogott és kattogott, megoldásra nem jutottam.Túl kusza minden,ez az egész helyzet.Mit lehet ilyenkor kezdeni?
Úgy döntöttem valamivel elterelem gondolataimat,így hát fogtam az egyik kedvenc Dickens könyvem,és ledőltem olvasni.Hátha.
Tervem szinte be is vállt,hiszen ez az egyetlen dolog a zenén kívül,amibe teljesen beleolvadok,miközben csinálom.Persze az a bizonyos hátsó gondolat,amikor néha bevillan egy-egy kép arról,amit el akarsz dugni jó mélyre.Jelképesen megrázom a fejem,remélve hogy akkor gyorsan el is tűnik.Mit akar Harry?Haragszik?Talán csak békülni akar?Na és Louis?Fogalmam sincs hogyan érez az utóbbi időben,és ez részben annak a következménye,hogy nem figyeltem rá eléggé.Milyen barát vagyok,jesszus.
A párnán oldalra dőlve igazgattam a hajam,mindig megnyugtat ha valaki más ezt csinálja.Éreztem,hogy lassan elnyom az álom,már egy jó ideje egyedül vagyok a szobámban.Lehet le kéne mennem,vagy várjak inkább?Lehetetlen.
Magamban morgok,és lassan feltápászkodom,nem akarok most elaludni,pláne hogy délután is sikerült.Igaz kicsit későre jár,kilenc-tíz óra körül.Megálltam szekrényem tükrös ajtaja előtt,és vizsgálni kezdtem magam.Nem vagyok az a fajta lány,aki képes lenne éhezni csak azért,hogy 2 centiméterrel vékonyabbak legyenek a lábai.Valahogy sosem ment ez,meg eleve másmilyen a gondolkozásom,túlságosan más néha.Viszont ahogy felmértem az alakom,furcsán éreztem magam.Soványabb lettem.Mitől?Aztán hirtelen bevillant milyen keveset is eszek,igazából étvágyam sincs.Azt mondják,hogy a szerelem elveszi.Milyen szép.Bár határozottan állítom,hogy nekem inkább a félelem, meg a stressz az oka.Nem is vagyok biztos ebben a szerelem témában,egyáltalán ki,mi,hol.

Pólómat ledobtam magamról,majd tettem egy lépést előre.A mellem is kisebb lett,hát franko,másra sem vágyom.Nem mintha olyan hű de hatalmas lett volna,de így még rosszabb.Utálom,hogy az az első a fogyási sorrendben.Miután felmértem minden részt a felső testemen,levettem a rövidnadrágot is.Hah, legalább a fenekem megmaradt-nevettem magamban-vicces,de most először örültem, néha meg azt kívánom bár ne lenne ekkora.Nem mintha nagy bajom lenne vele,csak megkaptam már párszor a 'jó a segged kő kóla?' című szöveget,amit egy grimasszal letisztáztam. 
Egyedül a szobámban,ezen kuncogtam.Fura.
De hallottam,hogy nem vagyok egyedül.Megfordultam,és Harryvel találtam szemben magam.Talpig feketében,karjai óvatosan megfeszültek a póló alatt,ami azt hiszem az alul öltözöttségemnek volt köszönhető.Nyakában a nyaklánc.Haja édesen oldalra igazítva,szeme vadul csillogott a félhomályban.A libabőr végig futott egész testemen,és szerintem ezt ő is észrevette.Megdermedten álltam fehérneműben,és vártam hogy lépést tegyen.

-Szóval...gondoltam beszélhetnénk,vagy ilyesmi.-mormogja rekedten.-De fogalmam sem volt arról,hogy ilyen látvány fogad.-szemét végig rajtam tartja,egy pillanatra sem mozdul,csakis a száját nyalva meg nyelvével. 

-H-hát nem gondoltam,hogy bárki is benyit kopogás nélkül.-kezdem kicsit félve,de a végére megerősödik a hangom,hiszen hékás!Mr.Styles nem tanult illedelemet?-tettem csípőre a kezem,mint aki megróni készül egy kisgyereket.Igaz ki sem mondtam,csak gondoltam.

-Én meg gondoltam csak bejöhetek a csajomhoz ha akarok.-biccenti oldalra a fejét,és továbbra is figyel.Azt mondta,hogy csajomhoz.Szemével szinte égeti testem,ezért inkább melleim előtt karolom át magam.Erre a reflexemre tesz két lépést felém,majd megáll,amikor én ugyanennyit teszek hátra.

-Hát ez nem egészen így működik,Harry.-nyögöm.Magam is elpirulok hanglejtésemen,olyan más volt.Mintha szenvedélyesen mondtam volna,vagy nem is tudom.

-Na de Ross kisasszony,akkor elmagyarázná nekem pontosan?Tudatlan vagyok.-feleli lágyan,bűnbánó mosollyal,de átlátok rajta.Ez minden,csak ártatlan nem.Úgy néz rám,mint egy ragadozó,aki kész lecsapni az áldozatára.Nem felelek semmit egy ideig,mert fogalmam sincs mi legyen a következő lépés,ám dönt helyettem is.Egyre csak csökkenti a köztünk lévő távolságot,és hirtelen azon kapom magam,hogy már nem is előttem áll,hanem karjaiba von.
Jézus.
Megérzem mámorító illatát,és amit érzek az leírhatatlan.Csak ölel,semmi más,mégis megőrülök.Eleve a látvány:megöl.Az ajkai tökéletesek,és lassan arcomhoz tapadnak,kezei pedig elindulnak vándorútra a hátamon,amitől felszisszenek.Bizsereg az érintés helye,ahol végig húzza hosszú ujjait.Haja az arcomat dörgöli,amitől szintén bepörgök,de az az illat. Harry illata.
Bevillan egy kép,még régebbről.Amikor elhagyott.Épp suliba tartottam,és a buszon hirtelen megéreztem a parfümjének az illatát.Sóvárogva néztem körbe,mindenhol őt kerestem,annyira beleéltem magam,hogy ott van,de nem.Csak egy másik ember volt.
Most viszont érzem a különbséget.Ez nem csak szimplán egy parfüm.Keveredik Harry illatával,a tusfürdőjével,és együtt adják ezt a hatást.Gyilkos.
Mire feleszmélek,már túlságosan is élvezem a közelségét,ezért gyorsan észbe kapok.Nem akarhatom,hiszen egy segg fej volt.Mindig elmenekül minden elöl,és cserben hagy.Most is.Megbeszéltük,hogy találkozok Louis-val,ami mondhatni pocsékul sikerült,hiszen semmit sem tudtunk megbeszélni.Erre úgy csinál,mintha összeesküdtünk volna ellene,méghozzá a háta mögött.

-Állj.-szóltam halkan,amikor folytatta a dédelgetést.kezeit lesöpörtem magamról,és arrébb léptem a ruháim mellé,hogy felvegyem őket.

-Ne vedd fel.Nem kell.-jelentette ki határozottan,mintha helyettem szeretne ebben is dönteni.Fejemet értetlenül megráztam,és folytattam az öltözködést.Persze nem hagyta ennyiben,kezem után kapott és megragadta a pólót.Fogásomon rántott egyet,így ismét karjaiba zuhantam.-Mi a fene történik velünk bébi?-nézett mélyen a szemembe,mint aki semmit sem ért.-Nem akarod,hogy hozzád érjek?-tört ki belőle,amitől kicsit elakadt a lélegzetem.Jaj Harry.Bárcsak egyszer megértenéd a lényegét is a dolgoknak.Ujjai lecsúsztak csupasz karomon,majd vissza.Cirógatása miatt megint kezdtem elszállni a Föld nevű bolygóról egyenesen felfelé,de szerencsére az agyam még időben reagált.

-De nem.-fogtam le két karját.-Figyelj rám,kérlek legalább most az egyszer.-Megfordítottam és egyenesen az ágyamhoz vezettem,ahol a végében le is ültettem őt,aztán szemben álltam vele.Arcán egy kis döbbenetet fedeztem fel,lehet szokatlan neki,hogy valaki leállítja.Rögtön elképzeltem hány lánnyal...nem akarom tudni.Elsöpörtem ezt a gondolatot,és a jelenre koncentráltam.-Nem érzed,hogy nincs minden rendben?-tettem fel egy egyszerű kérdést neki,úgy figyelt,mint egy kisfiú az első padban ülve.

-De,de...-nézett le most először a földre,mint akinek megakadt a szó a torkán.Furcsa reakció ez Mr.Styles-tól.Kezeit összekulcsolta,majd térdeire támaszkodott.-Te is tudod,hogy már nem a régi vagyok.Nem tudok beszélni a problémáimról,ez az igazság.-Fejti ki,amitől meg is lepődök.Nem gondoltam volna,hogy ilyen rendes választ kapok.A fiúk általában kerülik ezeket a témákat,és megoldják testiséggel.-gondolom magamban,miközben szemébe nézek.

-Ez akkor sem mentség arra,ami az előbb lent volt.Így is elég kínos volt ez az egész vacsora dolog,de könnyíthettél volna rajta azzal,hogy nem vagy bunkó Louis-val.-lépkedtem jobbra-balra.Szokásom amikor kifejtek valamit.-Apropó Louis itt van még?-pillantok fel újra,már megint megfeledkeztem róla.

-Azt mondod én vagyok a bunkó?-mered rám értetlen arccal.-Talán ő az ártatlan bárány,vagy mi a fene?!-érzem hangjában a haragot,amit nem akarok.Pont ez az.A harag mindenki ellen.-Ja és igen,még lent van és drága anyukáddal beszélget.-közli keserűen,nem ujjongva a helyzettől.

-Látod,mindent csak megnehezítesz.-próbálok nyugodt maradni,de aligha tudok.-Te bármit megtehetsz,de én semmit?Mégis hogy működik ez?-tárom szét karjaimat.
Amikor felpillant fürtjei alól,érzem hogy ismét felkeltettem benne a vágyat.A vágyat arra,hogy végig csókoljon.Egyszerűen érzem.Tapintható a levegőben az elektromosság ami kettőnk között cikázik,miközben vitatkozni próbálunk,Nem lehet kikapcsolni.
-Annyira zavaros minden.-motyogom szakadozottan,légzésem felgyorsult az előbbi felismerésére.Miért kell mindig rosszban lenni?Miért?Csupán ennyi tart távol attól,hogy hátra döntsem az ágyon,és...
Oké Hanna-szólok belső virgoncomnak-nyugtasd le a hormonjaid.
Ó bárcsak ilyen könnyedén menne.
Ő továbbra is csak néz.Ajkai szétválnak,szinte szomjazik arra hogy megérinthessen.Mint egy éhes vámpír,aki meglát egy vérrel teli bödönt.Hmm igazán jó hasonlat.-fintorgok.
Arcát finoman megdörzsöli,és újra belém vájja tekintetét.Hosszasan elidőzik,majd nem habozva megragadja bal csuklómat,és ezzel a mozdulattal le is ránt egyenesen a lábaira.
-Jól látom,hogy fogytál?-kérdi dörmögve fölém hajolva.Ó ez az.Pontosan erre a témára vágytam én is.
-Igen jól látod.Most vettem észre én is,fura hogy csak most tűnik fel neked,amikor múltkor még...-ütközik gondolataim közé az az éjszaka.Beleborzongok,és ágyékomon súlyt érzek.Hirtelen bizseregni kezd az összes testrészem a pillanat felidézésére.Amióta megtörtént,megváltozott bennem valami.Sokkal inkább vágyom az érintésére,és arra hogy közel legyen hozzám.Hmm újabb mérföldkő.

-De az okát is tudod?-kissé mintha aggódás csúszott volna a hangjába.

-Mostanában sokat idegeskedek,lehet ezért.-fúrom az övébe tekintetem.Jól tudja,hogy rá célzok.
Arca megbánást mutat,teste viszont azt,hogy akar és most.A nyakán láthatóvá válnak az erek,ahogy lélegzet visszatartva mered rám.-De itt ez most lényegtelen.-egészítem ki mondandómat,és próbálok kicsúszni karjai közül,de nem enged.Hát persze.

-Egyáltalán nem az,pláne ha miattam van.Nem akarom,hogy neked rossz legyen Hanna.-dünnyögi,és most erősen érzem az őszinteséget hangjában.Igaz,sokat változott,de ott lapul még a régi Harry-m.
Igen az enyém.

-Nincs semmi baj,csak frusztrál az állandó veszekedés.-mozgolódok ölében,majd úgy döntök maradok.Kicsit sem rossz így a karjaiban lenni,csak maga a helyzet.-Miért nem tudjuk őket együtt,közös erővel megoldani?Miért hagysz mindig egyedül velük?Persze,hogy nincs étvágyam.-fejtem ki valós problémám,hátha segít neki a megértésben.

-Az isten szerelmére,mikor menekülök el?Éppenséggel te voltál az aki ott hagyott engem,basszus.-sziszegi.Ilyenkor mindig megfeszül az állkapcsa,és hihetetlenül szexi amikor kicsit is káromkodik.
Ajkamba haraptam és elgondolkoztam azon amit mondott.Nem egészen igaz,hiszen volt rá okom.

-Jó akkor nem menekülsz.-dobtam oda,nem tudtam mást.Fejem elfordítottam,és egy pillanatig a földet pásztáztam,majd csönd ült ránk.De nem kínos csönd,hanem az a csönd ami szükséges,mert a szavak már nem.Nem tudjuk ezt most megvitatni,érzem.Jó ég hiszen fehérneműben fog az ölében,még jó hogy nem.
Egymás tekintetébe gabalyodtunk,és nem volt olyan lehetőség,hogy bármelyikünk elnézzen.Szinte elvesztem mély zöld szemeiben,annyira imádom,olyan gyönyörű.Kezei,amik eddig térdemen pihentek,felcsúsztak egészen combom közepéig,majd vissza.Magamban hálát küldtem Istennek,amiért volt rá eszem még félkómásan is,hogy szőrtelenítsek.De ez csak egy kósza elkalandozás volt,hiszen felváltotta ezt egy más fajta érzés.Izgalom,és vágy.Hatalmas vágy.Ujjai mozgatását bőrömön nem szüntette meg,újra és újra rázott a hideg.Szívverésem már egy ideje a háromszorosára nőtt,szuszogásom felvett egy ritmust.Fantáziám felpezsdülve kelt életre,és olyanokon gondolkoztam amiket még soha.Vagy csak nagyon ritkán,de nem volt ennyire intenzív.Mintha az összes részecskémnek szüksége lenne rá.Hihetetlen.Akár egy mágnes ami vonz magához.
Belsőm küzd,és harcol,próbálom visszafojtani ezt az érzést,ami most kínoz.Kínoz.Egyszerre jó és rossz,mert megakarom állítani.A baj csak az,hogy magam sem tudom mit akarok,mert ezt most akarom.Akarom, hogy érintsen,és közel legyen,de ugyanakkor félek is.Mitől?Fogalmam sincs.Gyáva.Mire vársz Hanna.

-Annyira gyönyörű vagy.-suttogta a néma csend után.Hátam megborzongott,szívem pedig hihetetlenül ellágyult e három szó hallatán.Feladtam a magammal szembeni küzdelmet,óvatosan megfogtam az arcát és simítottam egyet rajta,amire behunyta szemeit.Keze amivel eddig simogatott,most az enyémre tapadt,szemei még mindig csukva voltak.Nem tudtam belőle kivenni,mégis mire gondol,legfőképp mit érez.Kezem szájához emelte,majd egy meleg csókot hagyott rajta.
Derekamnál fogva felhúzott,és finoman az ölébe ültetett,úgy hogy egymással szemben voltunk.Határozott voltam,most először.Nem vártam meg,amíg ő kezdeményez,hanem ajkaim az övére tapadtak.Túlságosan régóta figyelem már száját,hogy ne tegyem ezt meg.Lemaradását nagy sebességgel behozta,nyelve pedig áthatolt számba.Nyelveink hamar felvették a kellemes ritmust,eggyé váltak és egyszerre mozogtak.Hajához kaptam,és belemarkoltam,szükségem volt erre az érintésre.Számba eresztett egy mélyről jövő nyögést,amitől még jobban elvakított a vágy.Jó ég,hogy mennyire kívánom.
Kezei a gerincemen keresztül egyenesen a fenekemre csúsztak,és finoman megmarkolták azt.Felszisszentem,de nem azért mert kellemetlen volt.Ágyékunk ütemre mozgott,majd ajkai elszakadtak az enyéimtől.
Elkezdte a nyakamat csókolgatni,erősen ingerelni a fülem mögötti részt.Kijelenthetem,hogy ilyet még soha senki más nem okozott,amit most éreztem.Összes testrészem egyszerre bizsergett,melegség árasztott el,éreztem is hogy forróbb lett a bőröm.Nyelvével végig siklott a területen,amire ismét felnyögtem.Annyira perzselő.Annyira intenzív.
Amikor éreztem,hogy férfiassága felbukkant nadrágja alól,egy meglehetősen kemény formában,belekezdtem kiegyenlíteni a felállást.Pólóját kérdés nélkül áthúztam fején,majd lendülettel hátra döntöttem az ágyon.Alattam feküdt elterülve,tökéletes felsőtesttel Harry Styles.Biztos nem álmodok?
Persze nem sokáig csodálhattam,két másodperc után már alatta mozgolódtam.
-A-a rossz kislány.Nem mocorgunk.-mormogta tipikus rekedtes hangján,és továbbra is lefogta csuklóim.Az igazság,hogy tetszett ahogy irányít,annyira vadító.Megadtam magam,amire elégedett bólintást kaptam válaszul.-Helyes.Most pedig...-nem fejezte be,már csinálta is.




2015. február 5., csütörtök

44.Rész

Oldalt feltettem egy kérdést,avagy milyen részeket várnátok a folytatásban.Kérlek titeket,hogy válasszátok ki,ti mit kedveltek jobban(többet is lehet),ezzel segítve a munkámat.:) Nem sok idő,kb. 1 perc sincs az egész de nekem nagy segítség.Aztán kommentben találkozunk!;)

Felkaptam egy bő,és hihetetlen kényelmes pólót,meg egy rövid gatyát,hajamat is gyorsan megszárítottam,persze teljesen göndör és kócos lett,úgy omlott vállaimra.Mindegy.
Szememre tettem egy kis szempilla spirált,hogy legalább elhiggyék létezik a szempillám.A többivel már nem foglalkoztam,csak leindultam a lépcsőn.Ahogy a fordulóba értem,kikukkantottam,de abban a pillanatban vissza is ugrottam.A szívem olyan hevesen vert mint még soha,számat eltakartam,hogy ne lehessen hallani érdes légzésem.

Bassza meg.

A látványa következő volt; anya a konyhában a kis kötényében,ahogy pakolászik az asztalra,és nevetgél,Harry az egyik széken hátradőlve a szokásos lazaságával,és a másikon pedig...
Szóval Louis.
Elfelejtettem teljesen,hogy ma őt hívtam át magunkhoz,még reggel.Ennél kínosabb szerintem nem is lehetne,mert időközben Hazz is biztos emlékezett erre. Louisnak meg nyilván érthetetlen az egész történet,de legalább az egyetlen akinek ebből semmi sem tűnt fel,az az anyukám.Hát persze.
Szinte érezni lehetett a levegőben a feszültséget,amit a két srác közelsége okozott.
Leültem a lépcsőre,és azon agyaltam,vajon milyen lehetőségeim vannak.Szóval
1,Lemegyek,köszönök mindenkinek mintha semmi sem lenne,aztán végig ülünk több kínos órát együtt.
2,Felfutok,és kiugrok az ablakon,aztán ha túlélem addig futok ameddig tudok.
Más már nem jutott az eszembe,és mivel tudtam hogy a második ötlet kissé logikátlan,ezért erőt vettem magamon,már amennyire tudtam egy ilyen szituációban. Lassan,de már biztosabban haladtam tovább lefelé,és éreztem magamon a kíváncsi szem párokat,ahogy fürkésznek engem.Lesütött szemmel köszöntem,nem tudom mit kellett volna csinálnom,Harryvel vicc ez a viszony délután óta,Lou meg elhallgatott pár dolgot,amit már mindhárman tudunk.Kínos.Anya mosolygott végig,persze neki már én is viszonoztam,aztán lehuppantam egy székre,pont kettőjük közé,mert ugye Harry a "fő" széket választotta az asztal végében,Louis meg a kettővel mellette lévőt.

-Szia,na kialudtad magad?-kérdezte csilingelő hangján anya.

-Igen,szerintem túlságosan is.-pillantottam körbe. Harry a telefonját nyomkodta,amíg Louis engem és anyát nézett,ahogy folyt ez a "párbeszéd".

-Na fiúk,éhesek vagytok már?-vette figyelembe most inkább őket.-Képzeld Hanna,Harry és Louis szinte egyszerre érkeztek,pedig nem is tudták,hogy mindketten vendégek lesznek.-kacagott,mintha érezné mekkora komédia ami most itt folyik.Az egész egy rossz vicc,de tényleg ennél kellemetlenebb helyzet nem is lehetne.

-Azta,ez aztán a szerencse.-örvendtem hamis mosollyal,majd kortyoltam egyet a narancsléből,amit anya tett elém.


-Hát akkor együnk!-tapsolt egyet anya,nem más.Harry szeme most először csillant fel,azóta amióta lejöttem.Telefonját zsebre tette,anyára mosolygott,majd derűsen tekintett körbe.Először Louist pásztázta,de ez alig volt egy másodperc.Aztán megtalált.
Éreztem ahogy tekintetünk egybe forr,és nem tudjuk abba hagyni.Sem ezt,sem pedig azt ami köztünk folyik.Váltottam,és szándékosan fordultam Lou felé,ami lehet nem is volt olyan jó ötlet,mivel feltűnően érdesebb lett a hangulata.
Anya időközben szedett mindenkinek,sajnáltam is,hogy nem segítettem de annyira elbambultam,meg gondolkoztam,hogy fel sem tűnt mi történik a háttérben.Magam sem tudtam mit fogunk enni,és a vicces az,hogy hirtelen mindkét fiúból előjött az a "kajálunk" ösztön.Szinte versenyeztek a falatokért,mintha nem lenne éppen elég két nagy tál Fish and Chips,na meg a kis tányér pudingokat is,anya szokásához hívően.

Úgy éreztem magam,mintha az éhezők viadalát forgatnák épp.Mivel a halat nem nagyon preferálom,ezért csak a sült krumplit ettem magában.

-Drágám kóstold meg, ez nem is szálkás!-próbált megetetni,igen pont mint egy 3 évest,anyu.-Régen ez mindig bevált.-kacsintott a srácok felé,akik láthatóan élvezték a szituációt.

-Köszönöm,de tényleg nem.-ráztam a fejem.

-Na de Hanna,a hal nagyon egészséges...enned kéne.-szólalt fel Harry,a legváratlanabb pillanatban.Nem is érettem miért fűzött megjegyzést,meg mi ez a hirtelen közeledés.
Nem kellett sok,és már tartotta is a villáján lévő falatot,úgy egy centivel a szám előtt.Zavaromban hátrébb húzódtam,mert azt hittem komolyan megetet.

-Köszi,de tényleg nem.-nevettem kínosan.Visszafordultam a vacsorámhoz,amikor éreztem,hogy VALAKI elkezdi simogatni a térdem...
A fejem nem mozdult,csak a szemem indult el felfelé,immár szemmagasságban a többiekkel.Persze kiszámítható volt,hogy nem Louis fog letaperolni két méterre Harrytől és anyától,mégis megijedtem kicsit az egyre furcsább légkörtől.Keze egyre feljebb és feljebb csúszott,majd megállapodott a combom tetejénél.
Khm.Köhintettem is hátha észreveszi magát,de semmi.Mintha teljesen normális lenne ez az egész,mintha semmi sem történt volna,vagy mintha csak egy kis bábu lennék,akivel lehet szórakozni néha-néha.Elegem van,mégis mit képzel mindkettő.Miért hiszik azt,hogy mindent tűrök,és ők meg bármit tehetnek.Elég volt.

Kezét keményen ledobtam alsó végtagomról,majd szúrós tekintettel suttogtam neki,hogy szánalmas.Ez az igazság,nem akartam neki ezt mondani,de hirtelen fel ment az agy vizem.
Meglepődöttséget tükrözött az arca,de olyat amit rég nem láttam.Utoljára akkor nézett így,amikor 9.-ben megtudta,hogy még soha nem voltam együtt sehogy sem fiúval.

Anya és Louis végig beszélgettek mindenféléről,hiszen rég volt már nálunk,csak mi ketten hallgattunk.Alig vártam,hogy végre befejezzem az evést,és felállhassak,majd felvonulhassak a szobámba.

-Wow,ezt el sem hiszem!Szóval tényleg nem rég találkoztatok Johnny Depp-el?-sikítozott anya,bár őszintén szólva erre én is igen csak felfigyeltem.

-Hogy mi?-kérdeztem két falat között.

-Igen,a múlt héten látogattuk meg,persze a lánya miatt...nagy rajongó és apucit szinte bármire rátudja venni,na meg mi is örültünk,hogy egy ilyen hírességgel találkozhatunk,sőt egyenesen a házában lehetünk.-válaszolt mindkettőnknek Louis.-Fantasztikus volt,ennél már tényleg nincs feljebb,legalábbis nekem.-tette hozzá.-Egyébként Hanna,ha szeretnétek,nem nagy dolog elintézni,hogy bemutathassunk titeket egymásnak.

Már az előbb is éreztem,meg miközben magyarázott,de itt...Előtört a híres fangirling rohamom.Hatalmas rajongója voltam még anno 12 évesen,gyűjtöttem a posztereket,és mindent amihez kicsit is köze volt.Anya ugyanez,csak ő még korban is passzolna hozzá.

-Úristen.-szóltunk szinte egyszerre szülőmmel,aztán meg is fogtuk egymás kezét.-Louis jól gondold meg mit mondasz két Johnny drukkernek.

-De tényleg,komolyan gondoltam.Na akkor majd ezt még megdumáljuk.-kacsintott,majd nevetett is egyet azon,ahogy sipákolunk.Ez van,belül örökre az az őrült tini maradok.

-Louis egy nagyon ügyes fiú.
Már kedvem sem volt ránézni.Nem is akartam vele felvenni a szemkontaktust, egyre jobban idegesít ez a viselkedése.Már megint csak a negatív,a rossz amitől mindenki feszélyezve érzi magát.

-Kösz Hazz,te sem vagy semmi.-Szólt vissza,alap hogy egyik sem hagyja magát ilyenkor.Mégsem akartam,hogy ez tovább fajuljon.

-Hát,én végeztem,szóval ha nem baj most felmennék.-álltam fel határozottan,elérkezett ez a pillanat is.-Köszönöm anya isteni volt.-pusziltam homlokon,bár láttam hogy marasztalni akar,ő is megértette,hogy ez most nem megy.A tányéromat a mosogatóba tettem,majd elindultam sebesen a lépcső felé.Még egyszer oda pillantottam feléjük,de a kép nem változott.Lehetetlen személy,nem fogok küzdeni a semmiért.

-Ja és ne aggódj majd elmosogatok.-szóltam vissza,amikor már a felénél jártam a lépcsőknek.

-Rendben kicsim,akkor pihenj,én még beszélek a fiúkkal kicsit.

2015. január 2., péntek

43.Rész



Remegve,viszont határozottan tárcsáztam a számát.Mint mindig,most is előre gondolkoztam mit is mondhatnék,hogyan kezdjem és miért...

-Igen,ki az?-kérdezte sejtelmesen,mintha nem ismerné fel a telefonszámomat.

-Persze megértelek,jobb biztosra menni,nehogy valami őrült rajongó legyen ugye?-kérdeztem mosolyogva,pedig nem igazán volt rá okom.

-Jajj Hanna,te mindig átlátsz a dolgokon!-nevette el magát-Mizújs?

-Hát kerestél,én meg aludtam szóval...Na meg Harry.

-Ja,hogy azért.Csak érdekelt mi van veled,mert régen beszéltünk már.

-Furcsálltam,hogy egymás után többször is hívtál,de akkor nem volt különösebb oka?-próbáltam közeledni,hátha kifejti.-Kicsit más vagy.

-Nem,semmi.-zárta volna le röviden,de.

-Louis.Kérlek ne legyél ilyen,mindketten,sőt hárman tudjuk mi folyik itt,akkor ne kerülgesd.Találkozzunk.-Jelentettem ki,de erre a mondatomra Harry is felfigyelt.A kanapéról felmászva,rögtön mellettem termedt,és úgy érezte innentől beszáll a beszélgetésbe ismét.

-Na azt nem.-suttogta mellettem,úgy hogy csak én hallottam.-Hanna!

-Harry,elég!-toltam visszább,de az én "erőm" mellette igencsak eltörpült.

-Szóval,hahó itt vagy?-szólt hangosabban a telefonból,mire feltűnt,hogy vonalban vagyunk.

-Ne haragudj,itt vagyok,megismételnéd?-húzódtam ismét arrébb.

-Megbolondít a szerelem vagy mi?-nevetett keserűen.-Egyébként azt mondtam,hogy persze bármikor.Ma ráérsz,vagy foglalt vagy?

-Tökéletes.Este?-álltam be a konyhapult mögé,Hazz velem szemben.Farkasszemet játszottunk,majd amikor közeledett,elindultam körbe.

-Perfecto.Tudod unalmas ám az életem amikor nincs turné.-Adott ki egy sóhajt.-Akkor olyan 7-8 körül ha becsöngetek az jó?-hallottam ahogyan mászkál a lakásban,csak úgy mint én.Ez valami telefonálós betegség lehet.

-Hát,az a helyzet hogy én jelen pillanatban ugye nem otthon vagyok,de addigra akkor hazamegyek amúgy is.


Kínos csend keletkezett,eléggé szokatlan volt.Eltelt jó pár másodperc úgy,hogy nem reagált.

-Aha,értem.De figyelj,ha neked jobb találkozhatunk máshol is.

-Nálam,este 8,és kész.-zártam rövidre,amin ő is meglepődhetett.-Ne feledd,szia.

-Szia.
És kinyomtam.Első lépésnek letettem a telefont a pultra,majd Harryhez indultam,de csak maga elé bámult.Karjai keresztezve voltak,így nem nagyon tudtam hozzáférni.

-Haragszol rám?Hiszen megbeszéltük!-hitetlenkedtem rajta.Hihetetlenül makacs.

-Engem aztán nem érdekel,persze menj csak egy szó nélkül,láthatólag úgy sem számítok.-indult el,majd szokásosan ledőlt az ágyra.


Furcsa,hogy mennyi énje tud lenni egy embernek.Még több év alatt sem lehet teljesen kiismerni,pedig szinte vele nőttem fel.A gyengédből hirtelen tud dühösbe váltani,aztán hihetetlenül kedvesbe,majd közömbösbe.Nincs semmi szabály erre.

-Ne csináld ezt,mert utálom.Nem fogok neked többet könyörögni,ne legyél gyerekes!-fakadtam ki.-Megint ahelyett,hogy megoldanánk a problémákat,csak megsértődsz és hagyod ahogy van.Hát köszi de nekem ebből elegem van.Mindent feladsz.

Ezek után nem tudtam mást tenni,csak felállni,felvenni a ruháimat,a cipőmet, majd kisétálni az ajtóján.Gyorsan tűnhet ez e kedély változás,de azt hiszem gyűlt már.Minden olyan hirtelen történik,egyik esemény a másik után,szinte lehetetlen követni.
Pár napja még haragudtam rá,és vártam hogy eljöjjön értem.Louis vállán vigasztalódtam,most meg ellene fordít?Hát nem.Még mindig annyi felhalmozódott gond van,amit könnyedén besöpörtünk a szőnyeg alá egy estére.A boldogság reményében.De nem,ezt nem lehet örökre.

Délután 2-3 óra lehetett,nem tudtam pontosan amíg meg nem néztem a telefonomat,ami igazolt.Ahogy battyogtam az úton,gondolataim szinte repkedtek.Néha azon gondolkozom,hogy ennyit agyalni dolgokon mint én,már nem is egészséges.Minden kis dolgot felveszek,pedig nagyon nem kéne.
Szegény anya.Egyik pillanatról a másikra eltűnök,bár "elvileg Harry szólt neki".

***

-Anya!-kiáltottam szinte kitépve az ajtót.
Lehet nem is kellett volna,szegény egy kisebb szívrohamot kapott.Mármint gondolom,mivel a kanapéról legurult,és abban a pillanatban fel is pattant.Persze,a szokásos sorozata ment.

-Jaj kicsim!-lihegett a hasát fogva.-Mi a fenét csinálsz?-nézett rám úgy mint egy őrültre,de rögtön el is mosolyodott.Nem kellett több,rohantam és megöleltem őt.Olyan régen láttam már,ahhoz képest,hogy mindennap együtt vagyunk.-Már annyira aggódtam érted,mi történt?

-Nagyon hiányoztál,és ne haragudj rám,hogy se kép se hang,se semmi...-pásztáztam a földet-Harryvel voltam.

-Igen én is így tudtam,ezért sem féltem annyira.De van valami baj,hogy így haza rohantál?

-Nem,nincsen.-mosolyogtam rá gyengéden,látszólag el is hitte szavaimat.-Találkozok ma Louis-val,idejön szóval gondoltam időben hazaérek.

-Na és Harry hol maradt?-sétált a konyhába,és már neki is állt a szendvics gyártásnak.Azta,hogy milyen figyelmes,ma egy falatot sem ettem.Hiába sütöttem egy tucat bundáskenyeret...

-Ja,ő..Majd vele később találkozok.Gondolom.-motyogtam az orrom alatt,az igazság az,hogy én sem tudtam pontosan mit kéne mondanom,vagy tudnom erről.Amikor ott hagytam,eszébe sem jutott,hogy utánam jöjjön,vagy csak egy erősebb szót kiáltson.Lehet jobb is így,bár nem erre számítottam.



-Azt hittem,hogy ti együtt vagytok vagy nem?Annyira édesek vagytok,legalábbis nekem ez jött le.-küldött felém egy őszinte mosolyt,amivel azt sugározta,hogy örül a boldogságomnak.-Tessék,egyél,tudom hogy imádod.-adta egyik kezembe a tányért,másikba pedig egy bögre kakaót.

-Köszönöm.-pusziltam arcon.-Visszatérve,ez egy igazán jó kérdés,majd neki is tedd fel,mert érdekelne a válasza.

-Uh,szóval zavaros az egész?-értette meg egyből.Hm.

-Még annál is zavarosabb.-nevettem leginkább magamon.-De azt hiszem megoldjuk.

-Tudod Hanna,amikor még fiatalok voltatok..-kezdett bele,de köhögésemre javított rajta.-Úgy értem vagytok,bocsánat.-nevetett.-Szóval akkor is sikerült mindig kitalálni a megfelelő megoldást.Mit szólnál ha segítenék most is?Mint régen...Főzök nektek,játszunk valamit...-kezdett bele egy kisebb álom képbe,ment a szobában és mutogatott,nekem pedig előtörtek azok a régi emlékek.

-Várj anya.-szakítottam félbe.-Emlékszem,hogy mindig próbáltál segíteni,de azt gondolom ez most kicsit más...és nem hiszem,hogy...

-Hanna.Pont ez a baj,nem adsz esélyt semminek...Mindig nehéz tisztázni a dolgokat,de bízz bennem.Néha kell egy kis emlék felidézés.Na?-kacsintott,majd megölelt.

-Hát szóhoz sem jutok.Köszönöm anya.Viszont...akkor te is hívod el ugye?-reménykedtem,hogy nem rám hárul a mai után.

-Igen,persze.Te addig menj,vegyél egy meleg fürdőt én addig mindent elintézek.-mutatott felfelé.

-De anya,én igazán...

-Állj.Menj most.-adott egy kis löketet,mire mindketten elnevettük magunkat.Igen az én anyukám.

Ahogy beértem a szobámba,olyan furcsa,minden ott volt ahogy hagytam.Kinéztem az ablakon,és felvillant előttem egy kép.Egy kép arról ahogy egymás szemébe nézünk miközben én...

Láttam a házukat.Minden ugyanaz volt,csak mi változtunk meg.Ledőltem egy kicsit az ágyba,és egy darabig a plafont bámulva gondolkoztam.Az álom előbb elnyomott mint gondoltam volna,így amikor felébredtem,és megláttam a telefont,rohantam a fürdőbe.
A kád megtelt forró vízzel,a tetején habbal.Az illatok rögtön bele csábítottak.
Úgy fél 7 körül lehetett,amikor kiszálltam,és nagyjából rendbe szedtem magam.Amikor jöttem be,már akkor is éreztem a mennyei illatokat,de mivel siettem nem nagyon pillantottam,vagy szóltam le anyának.

2014. december 23., kedd

42.Rész

Uhh...
Ébredtem fel az ismerős szobában.Az ablakon beszűrődő fény zavarta meg édes álmaimat,pontosan az arcomba sütött,így némi melegség is akadályozott.Csak fehérnemű volt rajtam,és egy nagyon bő ing,amit még az este folyamán adott,miután fürödtem.Már nem is emlékszem,hogy mikor aludhattunk el Harryvel,de velem ez általában így van.Körbenéztem,a ruháim a földön,a takaró félig lecsúszva,és mellettem Harry,ahogy egy boxerben szuszog.Tincsei belepték az arcát,így nem sokat lehetett kivenni belőle.Nyomtam nyakára egy puszit,majd kikászálódtam,felvettem a papucsát,ami persze vagy 6 mérettel nagyobb volt mint az én lábam,de most megfelelt.

Semmiképp sem akartam felébreszteni,gyorsan be is húztam a függönyöket,amire csak fordult egyet.Rakoncátlan ruháimat felszedtem,és összehajtva a polcra tettem őket.Valahogy kényelmesebbnek tűnt ilyen lengén mászkálni.
Amint kiértem,elővettem a telefonomat a kanapén pihenő táskámból,és felfedeztem néhány nem fogadott hívást.
Louis Tomlinson.
Már lassan 11óra volt,szóval kaptam az alkalmon,hogy összeüssek egy gyors kis reggelit magunknak.Még szerencse,hogy tegnap bevásároltunk,különben a maradék pizzát ehettünk volna.
Miközben kivettem a tojásokat,a tejet és a kenyeret-igen,megmutatom neki,hogy megtudom csinálni a tökéletes bundáskenyeret-addig azon gondoltam,vajon miért keresett ennyiszer Louis.Nem mintha fura lenne,csak mostanában nem nagyon beszéltünk...hiányzik is,de olyan zavaros ez az egész.Beszéltek azóta Harryvel?Vagy egyáltalán haragszik még rá?
Emlékszem,nem tudtam kiszedni belőle mi az,amit ők tudnak,de én eddig nem.Most már mindent értek.
Értem miért nem akarta nekem elmondani,és miért volt dühös.Néha tényleg hagyni kell a dolgokat,hogy maguktól jöjjenek,és nem erőszakosan feltépni egy-egy sebet.

Mennyei illatok szálltak a levegőben,miközben pirultak a szeletek,és egy kis morgás után éreztem ahogy hátulról elkap.
Óvatosan,hiszen forró olaj közelében voltunk,de egy pillanatra mégis magába kerített.Lehet,hogy a reggeli kócos haja,vagy a dörmögős hangja ahogy nevemet mondja?Nem lehet eldönteni,nem is akartam.

-Azt hiszed most sikerrel jársz,vagy mi?-kuncogott elvéve egy frissen sültet.Kezemben a villával mutogattam,mint egy rossz gyerekre,erre persze olyan "jó fiú vagyok" fejet vágott.

-Nem hiszem,tudom.-kacsintottam,majd visszatértem feladatomhoz.-Képzeld Lou keresett,nincs ötleted miért?-kérdeztem óvatosan,reakcióját figyelve.

-Fogalmam sincs,de ha zavar hogy ezt csinálja,szólj és leállítom...-sétált el a kanapéhoz,majd ledőlve rá folytatta-Mostanában sokat lógtatok együtt.

-Igen,megkedveltem.Megértő és sokat segített nekem.-gondolkoztam.-Amikor te annyira nem.

-De most már itt vagyok,ő felesleges.-ült fel-Vagy neked nem?-kérdezte erősebb hangsúllyal,kicsit gúnyosan ami a szívembe nyílalt.Értettem mire céloz.

-Nem,nekem egyáltalán nem felesleges,hiszen mint mondtam kedvelem őt,és nem ezt érdemli.Mi bajod van vele?A legjobb barátod vagy nem?!-fordultam hátra,így szemébe nézhettem.Üres volt.

-Már nem.-rántott vállat,majd vissza feküdt.-Úgy,hogy rád mozdul,hogy lehetne az basszus...-motyogta,de én hallottam szavait.Magam elé nézve ráztam a fejem,akármit mondhatnék neki olyan furcsa ez az egész.

-Hagyjuk ezt kérlek.Csak ne bántsd őt.

-Egyszer muszáj...-szakadt meg,mivel telefonom rezegni majd csörögni kezdett.Kivettem az utolsó szelet kenyeret,megtöröltem a kezem és a kijelzőre néztem.Hát persze.
Felvettem,Harry arca pedig kifejezett mindenféle érzelmet amit tartott eddig.

-Szia,jó reggelt.Jó,tudom,fáziskésés.Igen...Ja akartam kérdezni,hogy hogy ennyiszer kerestél?-álltam a pultnál,de a telefon eddig volt kezemben,mivel kikapta.Értetlenül utána nyúltam,de csak magasabbra tartva elindult a fürdő felé,és rám zárta az ajtót.Hiába dörömböltem rajta,csak a hangját hallottam ahogy folytatja a beszélgetést amit én kezdtem el.

-Mégis mi a fenét képzelsz magadról?Mit akarsz?!-mondta a szokásosnál hangosabban Harry.-De nem,ez nem így megy,nekem szart sem mondasz őt meg hívogatod?Figyelj.Megkértelek hogy vigyázz rá,amit köszönök is,de te átlendültél egy bizonyos határon.Megmondtam neked,ő az e-nyém.Ne nézz rá máshogy,mert te járod meg.-fakadtak ki a szavak belőle,amiket hiába hallottam,nem tudtam elhinni.

Máshogy nézne rám?Szólt neki hogy vigyázzon rám?!

Leültem a kanapéra,és gondolkoztam mi a fene folyik itt.Csak néztem magam elé,majd felvillantak a képek,ahogyan bekopog,mosolyog majd megölel,ezzel feldobva a napomat.Azokat a napokat amiket előző esti sírásom tett volna tönkre,de ő nem hagyta...más szándékai voltak?Miért nem mondott soha semmit...

-Hanna!-kiáltott,de nem válaszoltam,éreztem hogy úgyis közeledik.-Hallottad?

-Sajnos.-feleltem halkan,még mindig inkább a lábaimat figyelve.Mellém ült,és átkarolt.-Mi ez az egész?

-Annyira zavaros minden...nem lenne elég egy hét sem,hogy mindent kibogozzunk.

-Próbáld meg,legalább ezt Louis-val kapcsolatban.Mondott akármit,ami okot adott arra,hogy haragudj rá?

-Tudod...Ez az egész még akkor kezdődött amikor eltűntem,nem tudtam eljönni hozzád.Nehéz így kimondani de a ...A drogos időszak.Féltettelek mindennél jobban,és nem akartam,hogy szenvedj,pláne nem miattam.Szóval szóltam neki...

-Szóltál neki?Csettintettél,hogy na te most menj vigasztalni szegény Hannát?Harry...-húzódtam el tőle.Nem is néztem már rá,most nem ment az sem.-Akkor mondhatni kényszerből volt velem?

-Nem erről szó sincs!Én csak aggódtam érted,és annyit mondtam neki hogy néha nézzen rád,de ne értsd félre kérlek!-bújt közelebb,de nem hagytam.-Nézz rám.

-Az egészben akkor mégis miért ő a hibás?Miért nem tudod egyszer észrevenni,hogy te is lehetsz az,sőt te vagy az.Hagyj békén.-álltam föl kezét lecsapva magamról,de ő követett.

-Azért hibás,mert időközben beléd szeretett bassza meg!-kiáltott idegesen,bennem pedig megfagyott a vér.-Ezt pedig mindennap elmondta nekem,úgy hogy nem tudtam mit tenni,és ide jönni!Szerinted mennyire stresszelt,hogy netán összejöttök?!-ordított tovább,lábaim a földbe gyökereztek.

-Mi a francról beszélsz?-hebegtem.-Mi az,hogy belém szeretett?Miért mondta volna?!

-Kérdezd tőle,mert egy hülye fasz,azért.Hatalmasat csalódtam benne,ha most nem jövök lehet be is próbálkozik...-lépett hozzám.-Figyelj.Ne haragudj,hogy felemeltem a hangomat,de kiborít,hogy a legjobb barátom a szerelmemre pályázik,úgy hogy tudja mit érzek irántad.Mindent tud.Részben megértem őt,de ez mindent tönkre tett.-ölelt meg,nekem pedig kicsordult egy könnyem.Régen gyűlt.

-Most mi lesz?Nem tehet semmiről...-bújtam vállába,vigaszra várva,amit meg is kaptam.-Ne tedd ezt vele kérlek.Hagy beszéljek vele.

-De értsd meg,hogy féltelek téged is.-puszilt homlokon.-De igen,tudom hogy igazad van.


2014. december 12., péntek

Sziasztok!

Ne haragudjatok,nagyon sajnálom.Tudom hogy sokan vártátok mikor írok,én is tudom milyen ez,ezért is bocsánat.Csak hát az élet nekem is közretett az utóbbi időben...
Kipróbálom van-e még ihletem.

2014. július 4., péntek

41.Rész (18+)

Ha nem akartok erotikus részeket olvasni akkor tényleg álljatok meg itt!:D

-Ha ezt csinálod,annak nem lesz jó vége H-Hanna.-nyöszörögte fülembe,ami ismét arra késztetett,hogy folytassam.


Ahogy felettem támaszkodott,rálátásom volt megfeszülő izmaira.Mozdulatlan volt,ahogy én is.Haja szemébe hullott,mellkasa fel-le mozgott.Mélyen néztünk egymás szemébe,pupillái tükrözték vágyait.

-Harry.-suttogtam,majd nyakába kapaszkodtam.Ajkaimra kellemes csókot lehelt,majd újra rám nézett,a folytatásra várva.-Mi egyet akarunk.

Te mit szeretnél?-kérdezte nyakamba dörgölőzve.Kezei alattomosan oldalamhoz csúsztak,majd megcsikarva azt nevetést váltott ki belőlem.Körmeimet hátába véstem,majd két karját megfogva fordítottam helyzetünkön.Felül voltam,az ágyékán ültem,ő meglepődve alattam.
-Csak-hajoltam arcához,oly közel,hogy éreztem meleg szuszogását,ahogy forrni kezdett kettőnk közt a levegő-Téged.-mondtam határozottan,amin magam is csodálkoztam.Nem szólt semmit,pár pillanatig csak nézett rám.

-Nem akarom,hogy bármit is megbánj.-fogalmazta meg,amin eddig gondolkozott.Komolysága megbillentett,ugyanakkor tovább vonzott.

-Az ég szerelmére...Most ne gondolkozz!-adtam egy kisebb löketet,majd számat az övére tapasztottam.Harry,akivel akárhányszor összefutottam,megpróbált elcsábítani.Egyszer,most először én akarom őt,erre tiltakozik?


Nyelvünk egyszerre mozgott,bár furcsa érzés volt,hogy én voltam felül,azaz én vezettem.A szívem és az agyam most először értett egyet,talán ez adott némi önbizalmat.Nem tudtam eldönteni melyik volt sexybb;Harry félmeztelen teste alattam,vagy egyre keményedő ágyéka?
A fantáziám mocskos lett,egyre több mindenre gondoltam,amire eddig nem.Ekkor vettem észre,hogy kislányként viselkedtem.Eddig.Egy 19 éves lány vagyok,és még szűz?Mégis mitől félek,és meddig várok?

Tapintása lágy volt,ahogy derekamat fogta az anyag alatt.Rajtam még volt ruha,az egyik inge,és egy rövidnadrágja.Szájától elszakadtam,felültem,velem szembe egy vágytól égő fiú volt.Az én birtokomban.Szemeivel élesen pásztázott,nem sejtette mit akarok tenni a következő pillanatban.Mindketten érdesen lihegtünk,az egyik jele volt szenvedélyünknek.Keze hátamhoz tapadt,majd rekedtes hangon megszólalt.

-Túl sok a felesleges ruha rajtad.-nevetett kacéran.
Az inget nemes egyszerűséggel letépte rólam,de a melltartóm még mindig rajtam volt.Felült,és karjaiba zárt,így ölében ülve csókolgatott.A nyakamtól fel az államig,a számtól pedig a fülcimpámig.Hihetetlen érzés futott végig rajtam.A hideg minden egyes másodpercben kirázott.A szívem egyre hevesebben vert,és ahogy mellkasához tapadtam,éreztem ahogy az övé is.Megint átvette az uralmat felettem,de muszáj volt visszaszereznem.

-Dőlj vissza.-utasítottam keményen,amin csak mosolygott,ugyanakkor engedelmeskedett is.Kezeit feje alá tette,és úgy figyelte következő tettemet felé.Igazából még én sem tudtam,ezért ami szerintem kellemes,azt nyújtottam neki.
Száját megpusziltam,ezzel elindítva a vad csókolózást.Nem hagytam sokáig,hogy számba férkőzzön,ezért megálltam,majd alsó ajkát beszívva állcsontjához mentem.Lélegzetvisszafojtva,lihegését szabályozva "tűrte" a kínzást.A fül csókolgatás neki is tetszett,ezt erősebb nyögésekkel jelezte.Nyakán végig húztam a nyelvem,majd beszívtam,de csak finoman.Nem akartam rajta jelet hagyni,ezért lágyan megpusziltam.

Kezeimmel mellkasán támaszkodtam,egy percig tétováztam,majd visszahajolva mell izmai között találtam magam,ahol csók nyomot hagytam magam után.Lejjebb haladva,feszes,izmos hasán ugyanígy tettem.Mellkasa egyre mélyebbre,majd magasabbra emelkedett.Boxere tetejéhez érkeztem,ahol már régóta feszült minden.
Először óvatosan megérintettem férfiasságát,és miután kimutatta tetszését,erősebben fogtam rajta.Mély hangja élvezettel árasztott el.Ujjammal belekapaszkodtam az anyagba,ekkor kezével megállított.

-Ne csinálj semmit,ha nem akarod.Kérlek.-hadarta,szavaiban alig volt erő.

-Nem fogok.-válaszoltam gyengéden,majd visszatértem előbb helyzetembe.

Már épp meg akartam érinteni,amikor hirtelen felült,és maga alá fordított engem.Arcomon ezer fajta érzelem sugárzott,egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az akcióját.

-Ha valaki itt örömet okoz,az én leszek.-jelentette ki erőteljesen.Amint magamhoz tértem,kezeimet már nem szorította,csak az egyiket fogta.
Oly gyengéden mint még soha.A másik kezével lejjebbi tájakra indult el...
Végigsimított a hasamon,úgy mintha csak egy hirtelen mozdulattal megsérthetné azt.Légzésem egyik pillanatról a másikra felgyorsult,amikor göndör hajával végig haladt a területen,és lágy csókokat lehelt.


-H-Harry,mire készülsz?-kérdeztem,mintha nem sejteném.Akartam hogy kimondja.

-Hmm talán...megkóstollak.-nevetett kacéran,arcom lángokban úszott.Az izgalom még jobban végigjárta testemet,és hálát adtam az égnek,hogy szakítottam időt borotválkozásra.


Nadrágját levette rólam,utána kezeit beakasztotta combjaimba.Még utoljára találkozott tekintetünk,aztán hátradőltem.Nem tudtam a szemébe nézni amikor ott lent volt.
-Lazulj el babe.-suttogta gyengéden.-Vigyázok rád.

Éreztem ahogy félretolja a bugyim,majd meleg nyelvével megérint.Hirtelen felszisszentem,utánozhatatlan volt.Lassan haladt fel és le,majd felül megállapodott egy ponton.Egy nagyon érzékeny ponton.

Lágyan nyalogatni kezdte,majd beszívta,amitől lábaim rángatózni kezdtek.Mintha nem is ott lettem volna,de ő nem hagyta abba reakcióm után sem,csak még erősebben tartott.Muszáj volt belekapaszkodnom valamibe,ezért gyorsan hajáért nyúltam,míg a másik kezemet ő markolta.Ahogy folytatta,és felvett egy ritmust,egyre csak szorítottam fogásán,ami nem csak belőlem de belőle is nyögéseket váltott ki.
A plafont bámulva próbáltam kontrollálni a légzésem,de mindhiába.Ziláltam pár érintése miatt.Soha nem éreztem még ilyet eddig,elképzelni sem tudtam volna hogy ilyen.
Hajából hullott a nedvesség,csak akkor vettem észre hogy kimelegedtünk.


-Harry.-nyöszörögtem,de ő nem hagyta abba kényeztetésem.A következő pillanatban éreztem hogy a hasam forrósodik,csípőm megemelkedik és mintha egy másik helyen lennék.Felcsúszott mellkasomra,megcsókolta majd kezeim közé zártam őt.

-Jól vagy?-kérdezte pár perc csend után.

-Persze.-suttogtam még mindig a sokk hatása alatt.Nem tudtam ránézni,egyszerűen szégyelltem magam.Amikor felült és arcomhoz hajolt,elfordultam.

-Nézz rám.-kérlelte, de amikor továbbra is mozdulatlanul feküdtem ő fordított oda.-Rosszat tettem?Miért vagy ilyen?-hangjában többféle érzelem lakozott,az ijedtből egészen a dühösig.

-N-nem,én csak...-kezdtem bele,de semmi.

-Te csak?

-Nem történt még ilyen velem,és...kicsit szégyellem magam.Legalábbis fura.

-Előttem?-lepődött meg,majd magához húzott.Lágy csókokat nyomott homlokomra,miközben simogatott.-Nincs okod rá.Ez normális dolog drágám.-nyugtatott,ami hatásos is volt.


-Köszönöm,már jobb.-mosolyogtam rá,mire megcsikart.
Az este további része ezzel telt,nevettünk,birkóztunk,én leakartam győzni de semmi esélyem sem volt izmai ellen.


tudom rövidebb rész mint általában,de nézzétek el mert baromi nehéz volt ezt megfogalmazni...