3.Rész ~x-factor?~

Ebben a részben előrehaladt az idő kb.5-6 hónapot...:) jó olvasást.


Hónapok teltek el...sok időt töltöttünk együtt,volt egy csomó iskolai program(imádtuk őket Hazzal) sok tanulni való (ezt kapják a stréberek...) és élmények...megszámlálhatatlan. Szörnyűnek hittem ezt a gimis életet idegenekkel...de erre nem számítottam.

Szóval már sok idő eltelt,Harry betöltötte a 16-ot..(!!) én jövőhéten leszek ennyi,remélem nem felejti el...de nem hiszem,hogy ő olyan.Tőlem egy Svájcból rendelt órát kapott.Azóta is azt hordja,szerintem tetszett neki.
 Ja és elfelejtettem említeni,hogy Harryvel BFF félék lettünk...fél év alatt kiismertük egymást,nagyon szeretem a hülye kis fejét.Ah meg a hangját!!Az első ének órán majdnem leestem a székről...C.S.O.D.Á.LA.T.O.S. hangja van!Nem is részletezem.. nem lehet.Hallani kell.Mondtam neki,hogy mindenképp jelentkezzen az x-factorba.Vagyis...igazából már beneveztem,mert féltem,hogy elhalasztja a lehetőséget.De ezt még nem tudja...Majd EGYSZER megköszöni. Hiszek benne,tudom,hogy továbbjut,sikerülni fog neki.1 hónap múlva meghallgatás...szólnom kéne nem?hoppá....Felhívom.

-...Sziaaa Hazza!-szóltam bele vidáman.

-Szia Hannaaaa!

-Milyen jól rimmelnek a neveink-mosolyogtam,mintha látna.

-Nem hiába vagyunk barátok.Mizújs?Mi járatban?

-Semmi különös.Gondolkoztál már az...x-factoros ügyön?-nyögtem ki nehezen.

-Nem.Nem tudom,hogy menjek-e...Nem 100% hogy sikerül,és nem akarok csalódni.-mondta a szokottnál komolyabban.

-Ki fogsz nyírni.

-Mi?Miért?

-De kérlek,ne akadj ki nagyon!

-Mondd már Hanna!

-..Beneveztelek.-vettem nagy levegőt-1 hónap múlva...meghallgatás.-hallgattam.

-HOGY MI?!-kiáltott fel.

*pip pip pip pip a vonal megszakadt.*

Hurrá.Kinyomott.Ez kellett még...Pedig csak jót akartam. De ez miért olyan nagy baj?Oké...àtmegyek hozzá és tisztázzuk ezt az egészet...Egy ilyen miatt nem leszünk rosszba...

***

-Jó napot Hanna vagyok,Harryhez jöttem...-köszöntem kedvesen.

-Szia gyere csak...és tegezz.Szólits csak Annenak.-mosolygott Hazz mamája.

-Persze bocsi.-mosolyogtam vissza,majd felfutottam a lépcsőn,egyenesen Harry szobájához.(Igen voltam már nála,ő is nálam..)

-Kipp-kopp,na ki vagyok?- kérdeztem félve.

-Nem engedlek be.Most ideges vagyok.-a morcos hangja tök cuki.

2.Rész~kezdődő barátság?~

-Figyeld őket.-mutatott 3 fiúra-ha jellemeznem kéne őket...divatmajmok.Nincs velük semmi bajom,csak...fura lenne 3 órán át a hajukról folyó beszélgetést hallgatni.Furák...mindegy.Aztán...vannak az izomagyak.Ők ott-mutatott 4 izmos fiúra,köztük volt az is akit megöleltem.-Nekik reggeltől estig a sport a téma.Meg a csajok.Szeretek sportolni,meccset nézni,de ez már sok...
-Menjünk tovább.-nézett körül-Ott vannak a kockák,szerintem ránézésből tudod.Online játékok,számítógép,meg ilyenek.Hát inkább nem.-rám mosolygott,majd folytatta.-és a lányok...a lányooook.Szeretem a csajokat,de...ezek?nem szimpatikusak-itt elhúzta a száját-szépek meg minden,de hihetetlenül buták,mármint egy része...ott ülnek és nézd pont festik a szemüket.Anyám...na ezaz...és vannak a szürke egérkéink,akik lehet 4évig meg sem szólalnak.Ki tudja.Aztán terepfelmérés közben észrevettelek téged,és te elég normálisnak tűntél.-mosolygott.- nem tévedtem.

-Hű...-döbbentem le a sok információ hallatán.A vicces az,hogy teljesen egyetértek Harryvel.-Pont ezt figyeltem,mielőtt ide nem jöttél.Azt hittem sehova sem tartozok...

-Pontosan,mint én.De azt hiszem mi alkothatnánk egy külön "klubb" félét nem?-szélesen elmosolyodott,nem tudtam nemet mondani

-Szerintem ez nagyon jó ötlet!

A következő 2 órában ismét àtvette a főszerepet a drága OFŐnk.Az iskoláról,ismerkedèsről,összetartásról,barátkozásról volt szó...ahj gondolom a szokásos.(?)
Délelőtt a szünetekben Harryvel voltam,együtt mentünk büfébe,és feltűnt neki,hogy mennyire édesszàjú vagyok...Azt mondta,hogy ez tök jó,mert végre nem egy olyan lánnyal dumál,aki inkább éhenhal,minthogy hízzon.Aranyos srác...csomót dumáltunk.Tökre örülök,hogy már a rettegett 1.napon talàltam valakit aki jó fej.
Másnap reggel amikor a suliba mentem,az utcánkban találkoztam göndör hajú ismerősömmel.

-Szia Harry.Te is erre felé laksz?

-Szia-mosolygott-igen a mellettetek lévő utcában.Szerintem gyakran összefogunk futni...majd mehetünk együtt.

-Ja.-rámosolyogtam majd zsebre dugott kézzel sétáltunk tovább.

-Amúgy.Bejelöltelek Facebookon,de nem voltál online...gondolom nem nagyon használod.

-Ja nem szeretem annyira.Néha felnézek.De semmi több.

-Akkor a telefonszámod megadod?Ott legalább eltudlak érni.-mosolya ismét meggyőzött.

-De miért akarnál elérni?

-Hàt...miért ne?Osztálytársak vagyunk.-vigyorgott.

-Jó,igaz.Megadom.De akkor te is.

-Amúgy azért mert jó fej vagy.

Ezt megbeszéltük út közben.Szerintem haverok leszünk de ennyi...helyes meg minden,de nem ismerem annyira.

***

Kémiával kezdtünk és társat kellett választani.Persze Harryvel egymást választottuk...milyen jó,hogy van aki választ és nem kell a maradékkal párt alkotnom.Vicces volt Hazza (mondta,hogy becézzem így) olyan volt mint egy kémikus abban a szemüvegben.Sajnos a feladatot elrontottuk,és majdnem felrobbant a suli...de élveztük. Most is sokat dumáltunk családról,barátokról,meg személyesebb dolgokról is...Délután együtt mentünk haza,mostantól így lesz...azt hiszem.

-Szia Hanna.

-Szia Hazz.Holnap negyed nyolcra legyél itt.-intettem.

-Rendben.De már vagy 3x elmondtad.-hallottam a távolodó alak hangját.

***

-Negyed nyolc mi?-kérdezte álmosan Harry...

-Jó, na bocsi.Elaludtam...de miért nem mentél egyedül,ha észrevetted,hogy kések..

-Talán mert tegnap megbeszéltük,hogy itt megvárlak.Na gyerünk.Terveztem pár szivatást.

-Kiket akarsz?

-A "plázacicáinkat"-mondta kb. úgy mint ahogy ők beszèlnek.Tehát nyávogott.

-De minek?

-Unatkozom.De ha esetleg te is,akkor segíthetsz.-kacsintott.

-Naná!De azért majd avass be.-érkeztünk meg lassan a suliba.

***

Ez jóra sikeredett.A kis libák csak sikíttotak.Harryvel elrejtettünk pár békát a táskàikban...Jó kicsit gonosznak hangzik,de...hm.Lehet az is.

-Ez jó volt!!!-nevettem.

-Láttad a fejüket?!-már könnyezett Hazz.-Majd szivathatunk másokat is.

-Mindenképp.

Már mentünk haza fele.Soha nem volt kínos csend...mindig volt valami téma.Néha elég hülyeségekről beszéltünk,de mi mindig jót nevettünk ezeken.

-Ráérsz ma délután?-kérdezte Hazza.

-Aha persze.Miért?

-Eljössz fagyizni?Meghívlak.Hàlàm jeléül,amiért segítettél.Tudod szivatni.

-Okés.De készülj fel,sokat megbirok enni.-kacsintottam.

-Ugyaaaan...majd versenyzünk.-kacsintott vissza játékosan.

-Akkor várj meg,ledobom a táskám és jövök.

-Oks.Siess.

A délutáni fagyizás klassz volt.Harry nyerte a versenyt.Mondjuk egy fiút amúgy sem akartam lenyomni evésben.De annyira az se érdekelt,hogy fiú...na ez furán hangzik. Szerintem jó haverok,barátok...akármik leszünk.Kedvelem.

1.Rész~Kezdet~

Egy átlagos nap,átlagos délutánnal.

Vagyis nem,egyáltalán nem.

Holnap kezdünk a suliban,rettegek az új osztálytársaimtól, és ettől az egész találkozástól...Félek,hogy ki fognak közösíteni.Az általánost is elég volt végig szenvednem,most meg gimi...még rosszabb.

Mindegy majd csak túl élem.Izgulok nagyon,de azért kíváncsi vagyok a többiekre...Fiúkra...lányokra...emberekre.Gólyatáborban sem voltam.Ez így még jobb.Nagyobb lúzer nem is lehetnék,valamit mindig elrontok,lám már rögtön az elején.

***

Reggel van.Anya alig tudott kirángatni a hàzból.Könyörgött,fenyegetett,aztán megint könyörgött.Amikor a vizes vödörrel fenyegetőzött,először kiröhögtem,de szúrós tekintete miatt rávettem magam,és próbáltam nem nyilvánosan félni,remegni vagy egyéb ehhez hasonló dolgokat csinálni.

Már az új suli előtt voltam,özönlöttek be diákok.A nagyobbak kint álltak,és beszélgettek,míg a félénkek besiettek a kapun.Egyedül álltam,kezdtek rám felfigyelni,ezért tekintetüket kikerülve bementem.Lent a segítőkész tanulók mutattak utat,így találtam meg a termemet is.

Nyeltem párat,vettem egy nagy levegőt,és benyitottam.Köszöntem mindenkinek,de elég furcsán néztek ràm.Nyilván azt sem tudják ki vagyok,mert ugye vagyok olyan okos,hogy nem megyek gólyatàborba. Most màr mindegy.Leültem és miután az OFŐ elmondta amit kellett,szabadon lehetett mászkálni,ismerkedni.Szuper,mert mindenki más nagyban dumált,és csoportokba tömörültek.Most komolyan,így mégis hogy ismerkedjek?Menjek oda tolakodni?Hm.Inkább nem.Várok a csodára.

A baj az,hogy már fél óra eltelt,én pedig meg sem nyikkantam.Majd legközelebb.-gondoltam magamban.
Volt egy fiú,aki párszor felém pillantott.Ha jól tudom Harrynek hívják.Sötétbarna,göndör haja van,és kékes,inkább zöldes szeme.Ahogy láttam,ő is egyedül üldögélt,egy cipőben járunk,talán észrevette.

Amilyen ügyes vagyok,sikerült elég feltünően bámulnom ahhoz,hogy felálljon,és felém közelítsen.Körbenéztem,hátha csak felismert valakit,és nem engem szúrt ki.Amikor pár lépésre volt,nem áltattam tovább magam,elfogadtam a teljes leégést,amit nemsokára tapasztalni fogok.Hogy miért is?Egyszerűen béna vagyok,ez egy nem túl fényes tény rólam.Rózsaszín ajkaival játszadozitt,mielőtt megszólalt volna.

-Szia, Harry Styles vagyok.Leülhetek ide?-mutatott a mellettem lévő székre.Zavartan méregetett,neki lehet nehezebb volt kezdeményezni.

-Szia-mosolyogtam hajamat birizgálva-Persze.Hanna vagyok.-Zavarban voltam.Előre féltem a kínos csendtől.

-Bocsi,ha...zavarok.Zavarok?-kérdezte széles vigyorral az arcán,látszott rajta,hogy ha 'igen',akkor sem megy el.

-Nem, dehogyis.Unatkoztam egyedül.- pillantottam le,kezemmel a szék két oldalán támaszkodtam.

-Szeretnél beszélgetni?

-Miről?

-Vagy szórakozhatunk is.-folytatta válaszomra várva.

-Például?

-Van a felelsz vagy mersz.Az tudod melyik?Ha nem túl sietős így neked?

-Tudom,és nem.-ráztam fejem.Most azt hiszi,hogy visszahúzódó kis egér vagyok?Végülis igaza van.

-Akkor legyen az.-felelt egy kis hallgatás után.

-Okés.Akkor kezdem én.-hadartam,szerettem volna lecsapni a legegyszerűbb kèrdésre,ami ez esetben érdekelt is.

-Rendben.-helyezkedett el kényelmesen.

-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem és már a kérdésen/feladaton gondolkoztam.

-Felelek.

-Hàny éves vagy?-nem túl eredeti,de nem tudom róla megállapítani.Biztosan idősebb nálam.

-15.-mosolygott.Mégsem idősebb...-Na most én jövök.Felelsz vagy mersz?-kérdezte Harry és már láttam a nevető ráncait.Huncutságot fedeztem fel rajta.

-Merek...-nyögtem ki nehezen.Nem akarom,hogy alá becsüljön,és nyomiként tároljon el.

-Hm.Akkor a feladatod...legyen.-láthatóan gondolkozott.-Az,hogy menj oda ahhoz a sráchoz,-rámutatott-és...öleld meg.-bólogatott magának,miközben pislogtam párat.-Vagy félsz?-kérdezte,ezzel elkezdve a harcot.

-Én megkérdezem hány éves vagy,te pedig rögtön ilyet?Rendben.-biccentettem.Bátran felálltam,és kicsit gyengébben sétáltam oda.Éreztem magamon tekintetét,ezért nem torpantam meg.Akit meg kell ölrlnem,ráadásul nem is néz ki rosszul,így még kínosabb lesz.Rövid haja van,felül kicsit felzselézve.Csokibarna szemeivel észrevett engem,így amikor megálltam előtte,belekezdtem mondandómba.

-Figyelj,fogadtunk azzal a sráccal,és meg kell,hogy öleljelek.-suttogtamgyorsan,nem akartam,hogy rajta kapjon minket.Először furcsán fogadta,de hamar belement a játékba.Hirtelen öleltem meg,és 3 másodpercnél nem is tartott tovább.A lényeg,hogy teljesítettem a feladatot.

***

-Bravó.Na mit szólnál ha simán csak beszélgetnénk?Azért találtam ki a játékot,hogy feloldódjunk.-próbálkozott,de nem dőltem be.

-Persze.Félsz a bosszúmtól mi?

-Hát...-pillantott oldalra-Csak nem akarok egyik lánnyal sem kikezdeni a te parancsodra.-vigyorgott,csak most fedeztem fel,hogy vannak nevető gödröcskéi.Válaszát elfogadva rátértem a lényegre.Igaza volt,tényleg könnyebb volt beszélgetésbe kezdeni.

-Engem most az érdekelne,hogy miért hozzám jöttél?Rajtam kivül sokkal jobb fejek is vannak a teremben.-kezdtem magam leértekelni,de megrázta fejét.

-Tudtam,hogy te félénkebb vagy,látszott rajtad.Csak te nem voltál gólyatáborban.-nevetett,majd arcomat utánozta-Kíváncsi voltam,hogy milyen vagy,amikor feloldódsz.Mindenkit megszeretnék ismerni-gondolkozott-Vagyis nem.

-Miért?

-Bemutassam őket?Hidd el,semmiről sem maradtál le.-sóhajtott fájdalmasan,miközben a plafont nézte.-Na,figyeld őket.