12.Rész

Minél több komment,annàl hamarabb új rész. :)

Tovább haladtunk,Harry átkarolva vezetett.Azt hiszem mindketten kicsit elfáradtunk,hiszen este volt,közeledtünk az éjfélhez.Àlmosan meredtem magam elé,felhívta figyelmemet azonban az óriàskerék.Gyönyörűen ki volt világítva,szépen lassan haladt.Pont ez kellett most.
-Felülünk?-kérdeztem Harryt.
-Persze.-àsított.
Lassan sorra kerültünk,és végre beülhettünk a masinába.Kicsit tartottam tőle,mert elég recsegős hangja volt...Harryvel elkezdtünk beszèlgetni,és szóba keveredett az x-factor is.
-Akkor egy hét múlva lesz.-jelentettem ki.
-Igen.-gondolkozott feszűlten-Remélem nem leszek annyira lámpalázas,hogy elszúrjam.
-Ugyan...léptél már fel a suliban is.Imàdtak,és ők is fognak.-bíztattam mosolyogva.
-Aranyos vagy.-mosolygott rám mostmár ő is,és láthatóan jobb kedve lett.
-És kik jönnek rajtunk kívűl?-(Anne,Gemma,én és Harry nevelő apukája).
-Nem tudom.Majd kiteszem twitterre,és aki szeretne,az jöjjön.Külön nem fogok hívogatni embereket.
-Persze ez így jó.De hidd már el,hogy jó lesz.-mondat közbeb megsimogattam a vállát.-Ott leszek veled.
Nem szólt semmit,csak mosolygott maga előtt.Pár pillanat múlva rám nézett,és tekintetét az enyémbe fúrta.Szinte elvesztem benne,arcom rózsaszínre váltott.Gyorsan kerestem valami témát,és hamar meg is szólaltam...
-Milyen gyönyörű innen a kilátás.-néztem körbe.Már egész jól látszódott minden.
-Az én kilátásom szebb.-rám nézett,huncutul elmosolyodott,én pedig nem tudtam letörölni arcomról a vigyort.Megint farkasszemet játszva néztük egymást.Harry időközben pislogott egyet,majd megszólalt.-Tudod...öhm..-Nem nagyon tudta kifejezni magát,de amikor ismét megakart szólalni,valami megreccsent.Az óriáskerék szèpen lelassult,majd végleg leállt velünk együtt,a legtetején...Csak meredtem magam elé,aztán lepillantottam.Szemeim kitágultak,eddig észre sem vettem milyen magasan vagyunk.Harry reakciója hasonló volt,legalábbis ő is lenézett,de rajta nem láttam,hogy félne.
-Basszus...-vágtam ijedt fejet.Tényleg nagyon féltem...Legyen az lift,magassàg...nem nagyon bírom.
-Nyugodj meg.Semmi baj nem lesz,mindjárt megjavítják...-magához húzott,fejemet mellkasához nyomta,és tovább folytatta-A lényeg,hogy ne nézz le,csak hunyd be a szemed.-Kisimított egy hajszálat az arcomból,én pedig kezdtem megnyugodni.Szorosan fogott,fejem pont a szívén pihent,így hallgattam(és éreztem) nem éppen egyenletes szívverését.
-Miért ver ilyen gyorsan a szíved?-kérdeztem alig hallhatóan,még mindig becsukott szemekkel.
-Miattad.-Ahogy ezt kimondta,kinyitottam szemeimet,felnéztem rá,ajkaim pedig szétváltak.Az ő szemei csukva voltak,és csak pár mp után nyitotta ki őket újra.Észrevette,hogy figyelem,és rám nézett.
-Miért?-csodàlkoztam még mindig.Ezerféle gondolat kavargott fejemben.
-Mindegy...-zavartan elhúzta a száját,és úgy tett mintha erősen gondolkozna.Ránézett a tőlem kapott karórájára,aztán hozzátette-Pár mp múlva éjfél.Kívánj valamit.-bíztatóan rám nézett.Kívántam,de az még titok,hogy mit.Ha elmondom nem teljesül...azt pedig nem szeretném.
Ez a helyzet egyszerre volt félelmetes,és...romantikus.Megnyugtatott Hazz közelsége,jó érzés volt tudni,hogy mellette biztonságban vagyok,és hogy vigyáz rám.
-Na kívántál?-bólintottam.
-Mit?-kérdezte kíváncsian.
-Az titok.Majd ha teljesült,elmondom.-kacsintottam.
*Harry szemszöge*
Nem értem mi ez...Hanna nagyon aranyos volt,amikor megijedt egy kis(na jó nem kicsi) magasságtól...Amikor hozzámbújt,jól beszippantottam hajának kellemes illatát.Legszivesebben ölelgetném egész nap.Na pont ezaz...legjobb barátok vagyunk,erre nekem pont Ő tetszik meg.Jobb lenne letenni róla,mert mostanság amikor ilyen közel van,alig tudom magam visszafogni.A nyálas filmekben ez egy tipikus romantikus pillanat: "Fent ragadtunk az óriáskerék legtetején.A lánnyal aki mellesleg tetszik is."Csak ez a valóság,és itt nincs olyan,hogy egymásra nézünk,aztán elcsattan az első csók...mindent tönkre tennék,és csak elveszteném.
Észre sem vettem,hogy ismét elindultunk,és hogy Hanna rángat...bizonyára belemerültem gondolataimba...Az érdekes az volt,hogy ugye elindultunk,Hanna mégis erősen kapaszkodott belém...
*Hanna szemszöge*
A kívánságom után nem beszéltünk.Nem is kellett...bágyadtan pihentem Harry mellkasán,kezdett egyenletesebbé válni szívverése.Majdnem lecsukódtam szemeim,amikor megmozdultunk.Felnéztem Harry arcára,de ő csak maga elé nézett...ahogy feküdtem rajta,úgy kicsit megrázogattam,és végre feleszmélt.Hiába,hogy elindultunk,én még mindig erősen bújtam hozzá.Nem nagyon akartam elszakadni tőle...
-Itt vagy?-kérdeztem játékosan.
-Ja..-igazította meg hajàt-persze.Csak kicsit elbambultam.-mosolygott rám édesen.
Hamarosan leértünk,aminek nagyon örültem...csak Harry mellkasát hiányoltam.Gyorsan kiszálltam,és a padon hagyott nacit felkaptam.Amikor Harry is mellém került,meleg,hatalmas kezét az enyémbe csusztatta.
-Szerintem menjünk.-szólaltam meg egy idő után.
-Rendben.Már úgy késő van.Nem fázol?
-Hát...annyira nem,csak egy ici picit...
-Ha csak picit fázol,én akkor is oda adom ezt...-Levette a kabátját,és rám terítette.
-Annyiszor adod ide,hogy a végén te fázol meg.-mondtam miközben sétáltunk haza felé a csöndes utcán.
-Nem fogok.-rám mosolygott,majd adott egy puszit a homlokomra.-Azt a macit meg add ide,hozom én...-apropó,mostantól ezzel a mackóval fogok aludni...akkor is ha nem férek majd el tőle.
Szép lassan ballagtunk kéz a kézben.Igazából kicsit fura helyzet,mostmár tényleg úgy tünhet másoknak,hogy jàrunk...De engem soha sem érdekelt mások véleménye,és nem is fog.Amikor megérkeztünk a kapunkhoz,visszakaptam a macit,majd Harryhez fordultam.
-Harry kérhetek valamit?
-Persze.Bármit.
-De ne nézz hülyének,tényleg...-mosolyodtam el.
-Ugyan.Èn téged?-nevette el magát.Persze rögtön vállon csaptam,aztán folytattam is.
-Megölelnéd?-nyújtottam vissza a plüsst.
-Miért?-nézett rám furcsa mosollyal.
-Szeretném ha "Harry illata" lenne.-kezdtem kuncogni zavaromban.
-Persze,add csak ide,-megragadta,jó szorosan megölelte,majd visszadta.-De miért legyen olyan illata mint nekem?-elkezdte húzogatni a szemöldökét.
-Csak úgy.Mert tőled kaptam.
-Jó lesz arra,hogy ha pl.hiányzok,majd megöleled.-vigyorgott pimaszul.
-Haha.Mindenképp.Na...-hümmögtem egyet-Szia,jóéjt.
-Jóéjt-éppen befelé indultam,amikor egy köhintést hallottam a hàtam mögül.-Nem felejtettél el valamit?-kérdezte tettetett felháborodottsággal.
-Csak vicceltem.Ha neked szabad,nekem is.-Visszalépdeltem,és adtam neki egy gyors puszit.
-Ennyi?Mivel becsaptál,mégegy jár...-kapott mégegyet...hát persze,hogy kapott.Mindig finoman puszilom meg.
Ő is adott,de egészen furcsa volt...nem pont az arcomra adta,inkább a szám környékére.
-Öhm.Bocsi véletlen volt.-kezdett el magyarázkodni.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá.BAJ?Haha.-Köszönök mindent...-fogtam meg a medálom.
-Szóra sem érdemes.
-Akkor...szia.-indultam volna ismét ,de aztán eszembe jutott,hogy a kabátja rajtam maradt.-Bocsi ez rajtam maradt.-lehámoztam magamról,majd odaadtam.
Nem mondott semmit,csak mosolygott,és zöld szemeit ismét az enyémbe vàjta.
-Jóéjt Hanna.-megsimította az arcom,majd elindult.Megvártam még eltűnik,majd bementem.
Halkan osontam be,levettem a cipőm,és felmentem.Ledőltem az ágyra,és az éjjeli szekrényen lévő órára néztem.Mindjárt két óra.Jesszus.Holnap suli...vagyis ma.Mondjuk annyira nem izgat...ez bármit megért.Hogy vele lehettem.